Malmöfestivalen

Múlt hétvégén Malmöben fesztivált rendeztek. Ennek örömére úgy döntöttünk néhány ismerősömmel a dán nyelviskolából, hogy teszünk egy kirándulást Malmöbe. A rendezvény eredtileg konyhaművészetek fesztiváljaként indult, ahol népszerűsítik az északi konyhát, de a világ minden tájáról készült ételeket is meg lehet kóstolni. Időközben kultúrális programmokkal is bővült: koncerteket, filmvetítéseket, kiállításokat is rendeznek. Amint odaértünk, rögtön egy művészeti alkotásba botlottunk. Nem tudom, hogy ez is a fesztivál része volt-e, mindenesetre nagyon groteszk látványt nyújtott az elsüllyedni készülő házikó. A képen nem látszik, de a házikó végül nem süllyedt el, ugyanebben a helyzetben találtuk, mikor hazaindultunk.

Malmöbe érve nem lehet nem észrevenni a város minden pontjáról látszó Csavarodó Torzót. A 190 méter magas felhőkarcoló Észak-Európa legmagasabb épülete, egész Euróban pedig csak Moszkvában van ennél magasabb. Nagyon érdekes látványt nyújt, mert egyébként Malmöben főleg alacsony épületek vannak, úgyhogy a torony mintegy megtörve a horizontot bukkan elő hirtelen a semmiből, majd tünik el. 

Az épületet egy spanyol építész tervezte, alapötlete pedig, hogy a kilenc téglatest mindegyike lentről felfelé haladva kissé elcsavarodik az alatta lévőhöz képest, így a legfelső, kilencedik egység a legalsóhoz képest már 90 fokkal van elcsavarva. Az épület környékén egy érdekes lakóparkot találtunk. Nagyon rendezett, és csomó modern lakóház van itt. Igaz, embereket nem láttunk sehol, de az ablakokban levő cserepes virágok arról árulkodnak, mégis lakik itt valaki. 

Ez a második épület határozottan úgy néz ki, mintha egy bolt kirakata lenn, pedig lakóház. Hát nem szivesen élnék itt.Innen már csak egy köpésnyire volt a tengerpart. Itt is hasonlóan szép, mint Koppenhágában: hófehér homok, kék tenger, na és a fű! A fű valami gyönyörű errefelé! Lehet, hogy a sok eső teszi, de egyszerűen úgy néz ki, mintha nem is lenne igazi: vastagon, sűrűn nyúlik el, mint egy puha takaró, a színe pedig annyira harsány zöld, hogy az otthoni sárgának tűnik mellette. 

Mivel dél felé járt már, letelepedtünk a homokos parton, megettük az ebédünket, aztán pihentünk egy jót. Íme egy csoportkép. Balról jobbra: Lukas Ausztriából, Mathildé Franciaországból, Sebastian Németországból, Mia Csehországból, Marta és Joan Spanyolországból, Sabrina Németországból, Lola Spanyolországból, Molly az USA-ból, Tania Görögországból, jómagam és Melissa az USA-ból.

A központ felé menet megcsodálhattunk Skandinávia legidősebb reneszánsz kastélyát. Állítólag nagy rendben van tartva. Hát nekem meglehetősen lerobbannak tűnt, ráadásul előtte volt egy hínárral meg algával teli tavacska (vagy inkább mocsár), ami meglehetősen kellemetlen szagot árasztott.

A városközpontban nem igazán tudtunk fényképezni, mert annyira tele volt emberrel. Malmö egész szép város, de nekem Koppenhága azért sokkal jobban tetszik :) És tényleg mindenhonnan voltak ételek: Európából, az arab országokból, Törökországból, a Távol-Keletről, sőt nagy örömömre még lángost meg csevapot is lehetett kapni. 

Estefelé kezdődtek a koncertek. A városközpont ekkora már szinte úgy nézett ki, mint a nyári ifjásági játékok  idején a zentai népkert: sörösdobozok hevertek mindenhol, a szemét szétdobálva és az áporodott levegőben érezni lehetett a kifolyt sör és a felvert por keverékének szagát. De különösképpen senki nem zavartatta magát ezek miatt, amúgy meg biztosra veszem, hogy másnap reggelre nyomtalanul eltakarították (Koppenhágában láttam már ilyet). Megkapó látvány volt a tiszta fekete szerelésbe öltözött, bakancsos, felnyírt hajú apuka, aki eljött a koncertre bulizni, miközben a mellkasán a kengurúban békésan szunyókált a kisbabája. Persze füldugó azért volt rajta :) Mi éppen egy Maliból érkezett együttes koncertjére tévedtünk be. Nagyon muris, vidám zenét játszottak, csomót doboltak meg ugráltak a színpadon. A férfiakon valami pizsamára hasonlító ruha volt, a nőkön is, de az ő szerelésük kiegészült meg egy turbánszerű fejfedővel is. Nehéz volt őket távolról fényképezni, de találtam a két énekesről egy egész jó képet a neten:

Végig valami teljességgel érthetetlen nyelven beszéltek meg énekeltek, imitt-amott bedobva egy thank you sweden!-t, közben széleseket vigyorogtak. A közönség nagyon élvezte, beleértve minket is! :)