Kiotó és Nara után a Kanszai régióba tett négynapos utazásunk utolsó állomása Ószaka volt. Japán barátnőm figyelmeztetett, hogy ez a hely másmilyen lesz, mint az előző kettő. Míg Nara és Kiotó a császárság, illetve a papság központja volt, gyönyörű, hangulatos utcákkal, palotákkal, templomokkal, Ószaka régen a hadúr, azaz a sógun lakhelye volt. Ennek megfelelően a stílus sokkal egyszerűbb, letisztultabb és praktikusabb. Sajnos, a 20. században Japán gyors gazdasági fejlődése idején, leromboltak szinte minden régi épületet, hogy helyüket magas toronyházak vegyék át. A szamurájok hajdani lakhelyéből szinte semmit nem maradt. Az egyetlen, ami a régen volt világra emlékeztet, a betonrengeteg közepén magasodó hajdani palota.
A meseszép, többszintes palotát vizesárok és park cseresznye és szilvafákkal veszi körül. A vár legfelső szintjéről ilyen kilátás tárul a városra (valami égett):
A vár hajdan véres ütközetek helyszíne volt, manapság azonban, a régvolt, harcos világ emlékének egyetlen őrzője.
Érdekesség még Ószakával kapcsolatban az 'ószakai ember', különösképpen az 'ószakai nő' fogalma. A város nem csak mint a hadúr központja, hanem mint jelentős kereskedelmi csomópont is ismert. Az ószakaiaknak meg kellett tanulniuk kitünni a tömegből, hogy felhívják a figyelmet magukra és az árujukra. Éppen ezért Japánban oly szokatlan módon, az emberek itt gyakran hangoskodnak az utcán, különösen a nők, fennhangon beszélnek, mindenféle színes maskarákba bújnak, gyakran öltöznek állat- vagy más, feltünő mintás ruhákba, erős sminket viselnek, vagy éppen furcsa, észbontó frizurát készíttetnek maguknak. Balkáni országokhoz képest én semmi szokatlant nem láttam bennük. Japán más részein, különösen a központi Kantó régióban, ahol az emberek híresek pontosságukról, rendszeretetükről, keményen dolgoznak, és próbálnak mindenféle feltünést elkerülve hasonlóan viselkedni, mint mindenki más, a legtöbb ember minimum furcsának tartja az 'ószakai nőket'.
Egy másik érdekesség, amit megfigyeltem: forgalmas helyeken, különösen az állomás környékén, néha szemetet lehet találni az utcán. Egészen megdöbbentő. Ennyi Japánban töltött idő után soha, de soha nem láttam szemetet sehol. Persze balkáni országokhoz képest itt még mindig meglehetős tisztaság uralkodik, de Japán többi, csodálatosan tiszta és rendezett részéhez képest, Ószaka egészen piszkosnak hatott.
Megállapíthatjuk tehát, hogy Ószaka a japán ember Balkánja.
