Hokkaidói utunk utolsó állomása a Biei városka mellett található Aoi-ike, azaz Kék-tó volt. A már-már szürreálisan intenzív kék vízű tó nem természetes körülmények között jött létre. A medret mesterségesen vájták ki, hogy víztárolóként használják, és így megvédjék a várost a tavasszal a hegyekből lezúduló áradástól. A víz színére magyarázatot nem nagyon találtam sehol angolul (japánul biztos megvan valahol), a legtöb helyen azt írják, a talajból beoldódó természetes ásványok alakítják ki a kék színt. Azaz, habár elsőre úgy tünhet, nem történt semmiféle ipari szennyezés. Egy helyen azt az információt találtam, hogy a színért a kolloid alumínium-hidroxid a felelős. Ez még egészen hihetően is hangzik, tekintve, hogy a kolloid rendszerek színét a szuszpendált részecskék mérete határozza meg. Igaz, én még soha nem láttam kék színű alumínium-hidroxid szuszpenziót korábban. Akinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata, emléke, nyugodtan megírhatja kommentben. De addig is, gyönyörködjünk inkább ebben a nem mindennapi természeti jelenségben.
