A királylány kertje, Frederiksberg

Koppenhága városközpontjától kifelé haladva kertvárosi övezetek találhatók, amiket kommünéknek hívnak. Ezek tulajdonképpen teljesen egybe vannak nőve a várossal, úgymond az elővárosainak tekinthetők, de mindegyiknek van önálló önkormányzata, polgármestere, városházája. Az egyik legszebb ezek közül a városközpont tőszomszédságában levő Frederiksberg. III. Frederik 1663-ban épített itt a lánya számára udvart kerttel. Utódja, IV. Frederik pedig a kert mellé kastélyt építésére adott megbízást. A kert ma is létezik, azóta városi parkká alakították át. Szerintem az összes park közül, amit eddig láttam Dániában ez a legszebb. 

Hihetetlen, hogy mennyire békések itt az állatok. Ez a park tele volt kacsákkal meg más madarakkal, de annyira megszokták az emberek közelségét, meg hogy állandóan etetik őket, hogy akár egy méterre is meg lehet közelíteni őket, nem ijednek el.

Malmöfestivalen

Múlt hétvégén Malmöben fesztivált rendeztek. Ennek örömére úgy döntöttünk néhány ismerősömmel a dán nyelviskolából, hogy teszünk egy kirándulást Malmöbe. A rendezvény eredtileg konyhaművészetek fesztiváljaként indult, ahol népszerűsítik az északi konyhát, de a világ minden tájáról készült ételeket is meg lehet kóstolni. Időközben kultúrális programmokkal is bővült: koncerteket, filmvetítéseket, kiállításokat is rendeznek. Amint odaértünk, rögtön egy művészeti alkotásba botlottunk. Nem tudom, hogy ez is a fesztivál része volt-e, mindenesetre nagyon groteszk látványt nyújtott az elsüllyedni készülő házikó. A képen nem látszik, de a házikó végül nem süllyedt el, ugyanebben a helyzetben találtuk, mikor hazaindultunk.

Malmöbe érve nem lehet nem észrevenni a város minden pontjáról látszó Csavarodó Torzót. A 190 méter magas felhőkarcoló Észak-Európa legmagasabb épülete, egész Euróban pedig csak Moszkvában van ennél magasabb. Nagyon érdekes látványt nyújt, mert egyébként Malmöben főleg alacsony épületek vannak, úgyhogy a torony mintegy megtörve a horizontot bukkan elő hirtelen a semmiből, majd tünik el. 

Az épületet egy spanyol építész tervezte, alapötlete pedig, hogy a kilenc téglatest mindegyike lentről felfelé haladva kissé elcsavarodik az alatta lévőhöz képest, így a legfelső, kilencedik egység a legalsóhoz képest már 90 fokkal van elcsavarva. Az épület környékén egy érdekes lakóparkot találtunk. Nagyon rendezett, és csomó modern lakóház van itt. Igaz, embereket nem láttunk sehol, de az ablakokban levő cserepes virágok arról árulkodnak, mégis lakik itt valaki. 

Ez a második épület határozottan úgy néz ki, mintha egy bolt kirakata lenn, pedig lakóház. Hát nem szivesen élnék itt.Innen már csak egy köpésnyire volt a tengerpart. Itt is hasonlóan szép, mint Koppenhágában: hófehér homok, kék tenger, na és a fű! A fű valami gyönyörű errefelé! Lehet, hogy a sok eső teszi, de egyszerűen úgy néz ki, mintha nem is lenne igazi: vastagon, sűrűn nyúlik el, mint egy puha takaró, a színe pedig annyira harsány zöld, hogy az otthoni sárgának tűnik mellette. 

Mivel dél felé járt már, letelepedtünk a homokos parton, megettük az ebédünket, aztán pihentünk egy jót. Íme egy csoportkép. Balról jobbra: Lukas Ausztriából, Mathildé Franciaországból, Sebastian Németországból, Mia Csehországból, Marta és Joan Spanyolországból, Sabrina Németországból, Lola Spanyolországból, Molly az USA-ból, Tania Görögországból, jómagam és Melissa az USA-ból.

A központ felé menet megcsodálhattunk Skandinávia legidősebb reneszánsz kastélyát. Állítólag nagy rendben van tartva. Hát nekem meglehetősen lerobbannak tűnt, ráadásul előtte volt egy hínárral meg algával teli tavacska (vagy inkább mocsár), ami meglehetősen kellemetlen szagot árasztott.

A városközpontban nem igazán tudtunk fényképezni, mert annyira tele volt emberrel. Malmö egész szép város, de nekem Koppenhága azért sokkal jobban tetszik :) És tényleg mindenhonnan voltak ételek: Európából, az arab országokból, Törökországból, a Távol-Keletről, sőt nagy örömömre még lángost meg csevapot is lehetett kapni. 

Estefelé kezdődtek a koncertek. A városközpont ekkora már szinte úgy nézett ki, mint a nyári ifjásági játékok  idején a zentai népkert: sörösdobozok hevertek mindenhol, a szemét szétdobálva és az áporodott levegőben érezni lehetett a kifolyt sör és a felvert por keverékének szagát. De különösképpen senki nem zavartatta magát ezek miatt, amúgy meg biztosra veszem, hogy másnap reggelre nyomtalanul eltakarították (Koppenhágában láttam már ilyet). Megkapó látvány volt a tiszta fekete szerelésbe öltözött, bakancsos, felnyírt hajú apuka, aki eljött a koncertre bulizni, miközben a mellkasán a kengurúban békésan szunyókált a kisbabája. Persze füldugó azért volt rajta :) Mi éppen egy Maliból érkezett együttes koncertjére tévedtünk be. Nagyon muris, vidám zenét játszottak, csomót doboltak meg ugráltak a színpadon. A férfiakon valami pizsamára hasonlító ruha volt, a nőkön is, de az ő szerelésük kiegészült meg egy turbánszerű fejfedővel is. Nehéz volt őket távolról fényképezni, de találtam a két énekesről egy egész jó képet a neten:

Végig valami teljességgel érthetetlen nyelven beszéltek meg énekeltek, imitt-amott bedobva egy thank you sweden!-t, közben széleseket vigyorogtak. A közönség nagyon élvezte, beleértve minket is! :) 

Dánul tanulok

Mivel lassan vége felé közeledik az intenzív dán nyelvtanfolyam, úgy gondoltam, írok pár szót arról, milyen hasznos és haszontalan dolgokat tanultam az elmúlt három hétben. A dán az északi germán, azaz skandináv nyelvek közé tartozik. Nyelvtanát tekintve hasonlónak mondható a többi germán nyelvhez pl a némethez. Első hallásra a dán nyelv az angol és a német furcsa keverékének tűnik. Egyik ismerősöm nagyon jól jellemezte: a dán úgy hallatszik, mintha egy csapat részeg angol tengerész próbálna németül beszélni! Nos, van benne igazság.. Az ember néha hall egyes szavakat, amik az angolból vagy a németből lehetnek ismerősek, de összességében meglehetősen artikulálatlannak tűnik. 

Az már az első nyelvórán világossá vált számomra, hogy a leírt szövegnek és a kimondott szavaknak vajmi kevés közük van egymáshoz. Ezt szép tudományosan úgy mondják, a dán nyelv erősen redukálja a hangokat. De mit is jelent ez? Nos, leírnak egy csomó betűt, aztán a felét se mondják ki. Az első pár órán például rengeteg olyan  gyakorlatot végeztük, hogy volt előttünk egy szöveg, amit CD-ről hallgattunk, és a feladatat az volt, hogy ki kellett húzgálni azokat a betűket, amiket nem ejtenek ki. Általában nem sok betű élte túl... A kedvencem a selvfølgelig szó volt. Ez annyit tesz magyarul, hogy természetesen. A mindennapi beszédben rengeteget használják, de kiejtve csak a következő betűk maradnak meg: seføli! És ez ugyanígy van szinte az összes szó esetében. Ez nagyon nehézzé teszi a nyelvtanulást, mert meg kell tanulni egy szót helyesen leírni és a kiejtett formát is, ami sokszor egyáltalán nem következtethető ki logikusan a leírt alakból. A nyelvtanárunk szerint régebben a dánok minden betűt kimondtak, de egy idő után lustákká váltak és elkezdték lenyelni az egyes betűket. Ráadásul nem elég, hogy nem mondanak ki minden betűt, amit kimondanak azt se képesek betűről betűre felolvasni, mint a magyarban, hanem a legképtelenebb módokon változtatják, torzítják a hangokat. A dán nyelvben 9 féle jelölt magánhangzó van, de 16 féle hangot tudnak kiejteni. Egészen elképesztő, hogy milyen hangokat tudnak kiadni magukból... Az előbbiből következik, hogy egy leírt magánhangzót több féleképpen lehet kiejteni. Pl a következő négy szóban az "a" betűt négy féleképpen ejtik: tale (éj), dansker (e),  arbejder (á), mange (na ilyen hang nincs is a magyarban, ahhoz hasonlít, mitnha valaki ásítana, és azt mondaná: ámn). A magánhangzók kiejtését nagyon nehéz megtanulni, mert egy külföldi számára gyakran teljesen ugyanolyannak hallatszanak, és rengeteg olyan van, ami pl a magyarban nem létezik. Két féle o betűt használnak: o és å. Előbbi a sima o-nak felel meg, míg a második valami egészen furcsa, torokból jövő o betű, aminek képzését máig nem sikerült megfejtenem. Az a legrosszabb, hogy a legtöbb külföldi nem is hallja a különbséget ezek között, a dánok viszont annyira, hogy ha nem tökéletesen ejti ki az ember a szavakat, akkor meg se értik. Azt mondják, a magánhangzók aránylag nagy számából adódik, hogy a dán gyerekek más nyelvek beszélőinél lassabban sajátítják el anyanyelvüket, illetve egy adott korban kisebb szókinccsel rendelkeznek. Ez a különbség 9-10 éves korukra egyenlítődik ki az eltérő anyanyelvűekhez képest. A mássalhangzóik is érdekesek. Pl az r betűt három féleképp lehet kiejteni egy szóban: erőteljesen raccsolva, puhán raccsolva vagy pedig nem ejtik ki. Hogy mikor melyik hangot alkalmazzák, nem magyarázható meg logikusan. Pl a ryger, azaz dohányozni szó valahogy így hangzik kiejtve: hrrrhhhüáe. Kb olyan, mintha valaki erősen meg lenne fázva és épp a gennyet igyekezne összegyüjteni a torkában, hogy aztán egy jó nagyot köpjön... A kedvencem az úgynevezett puha d betű. Ez első hallásra furának tűnhet, mert a magyarban a d zöngés mássalhangzó, és meglehetősen keményen hangzik kiejtve. Nos, a dánok ezt is megoldják.. Lehet vele próbálkozni otthon: az ember a nyelve hegyét az alsó fogsora belső feléhez illeszti, és mindenáron megpróbál valami d hanghoz hasonlót kipréselni magából. Körülbelül így hangzik, mintha az ember épp elhányná magát. És így megy ez állandóan: köpködés, hányás, nyelvtekergetés, szájtátás, aztán megint köpködés stb stb. 

Persze nem csak nekem nem megy a dolog. Az órákon mindig kiválókat derülünk azon, ki mennyire nem tudja kiejteni a szavakat :) Összességében a dán szerintem egy nagyon mulatságos nyelv, és egy idő után, ha az ember megszokja a köpködést, nagyon szerethetővé válik :)

Találtam az interneten két vicces videót a dán nyelvről. Ez egy norvég paródia, persze a legtöbb dolog el van túlozva, ennyire azért nem beszélnek hülyén, de szerintem érdemes megnézni, mert nagyon vicces:

Egyébként a társaság nagyon vegyes, a világ minden tájáról vannak hallgatók. A következő országokból vannak osztálytársaim (van, ahonnan többen is): Németország, Ausztria, Franciaország, Spanyolország, Hollandia, Ausztrália, USA, Kína. Persze a németeknek, osztrákoknak meg a holland csajnak nagyon könnyen megy a dán tanulása, nekik szinte nem is kell lefordítani a dolgokat, rengeteg mindent megértenek. A holland csajnak még a kiejtés is egész jól megy. Biztos a hollandok is ilyen köpködve beszélnek... 

A tanárunk, Mikkel nagyon aranyos, ahogy minden nap bejön a maga 190 cm-ével, 70 kilójával, platinaszőke hajával, rikító piros nadrágjában és rikító kék pólójában, és tényleg mindent megtesz, hogy beleverjen valamit a fejünkbe. Csak sajna van, akin ez se segít... Szegény Man Man Hong Kongból úgy igyekszek, de akárhányszor megszólal dánul, senki nem érti, olyan, mintha kínaiul lenne :)

Maga a nyelvtanfolyam a Bölcsészettudományi Karon szokott lenni (nem gondoltam volna, hogy ide jutok egyszer...), ami az egyetem déli campusán van. Készítettem pár képet az egyetemről.

Gazdagnegyed és hippik: Christianshavn

Christianshavn Koppenhága egyik mesterséges szigete, amit a XVII. században hoztak létre védelmi célokból. A sziget névadója, az akkori király, IV. Krisztián eltökélt szándéka volt, hogy a fővárost megvédje a környező országokból érkező támadásoktól, ezért a város köré szigetekből, kanálisokból, erődökből álló védelmi vonalat építtetett. A sziget a gazdag kereskedők lakhelye lett, és ma is az egyik legdrágább környéknek számít, ahol Dánia leggazdagabbjai laknak. 

A kis kanálisokkal szabdalt szigeten rengeteg hajó és csónak horgonyoz. Ezek főként az itt lakók luxusshajói, de akad köztük néhány lakóhajó is. 

Én épp egy szép, napsütéses délutánon sétáltam erre, nagyon hangulatos volt. Augusztusban már nem túl gyakori az ilyen, különösen a múlt héten volt nagyon esős, borongós időnk. 

A sziget városközpont felé néző oldalán néhány modern épület jelent meg. Nem tudom pontosan, mik lehetnek, de nekem úgy tűnt, irodák vannak bennük. 

Az épületek egyébként farkasszemet néznek a modern építészet egyik legszebb alkotásával, belvárosi részen álló Királyi Könyvtárral, vagy ahogy az itteniek nevezik, a Fekete Gyémánttal (ez az épület egy külön bejegyzést érdemel).

A sziget legérdekesebb része azonban nem az eddig bemutatottak közül kerül ki. A  ún. szabad városrész, Christiania 1971-ben jött létre, amikor a szigeten álló, elhagyatott katonai épületeket egy csapat másfajta életre vágyó hippi szállta meg. Az alapítók egy a várostól teljesen független, belső önkormányzattal rendelkező, önellátó közösséget szerettek volna létrehozni, ahol minden egyes lakó felelősséget érez a társaiért, és ahol minden szabad életre vágyó ember jól érezheti magát. 

A lakók száma azóta csaknem 900-ra duzzadt: van közöttük számtalan művész, a társadalomba beilleszkedni képtelen ember, de még kisgyermekes családok is laknak itt. A meditáció, a jóga valamint  a könnyű drogok fogyasztása a lakók rendszeres elfoglaltságai közé tartozott már a kezdetek óta. Dániában ugyan hivatalosan tilos mindenfajta kábítószer árusítása és birtoklása, Christiania azonban az egyetlen hely az országban, ahol nemcsak szemet húnynak felette, de ezt fényes nappal, az utcán lehet csinálni! Christiania főutcáján, a Pusher Streeten a kézműves tárgyakat, ékszereket árusító bódék közé füvet és hasist áruló standok ékelődnek. Itt fényképezni sem szabad, gondolom, a dealerek nem szeretnék, ha a rendőrök valahol felismernék őket a városban... A következő néhány képet tehát nem én készítettem, hanem az internetről töltöttem le. 

Az itt lakók ugyan rendszeresen fogyasztanak könnyű drogokat, de a kemény drogok minden fajtáját szigorúan elutasítják. Vannak itt lepukkadt alakok is, de a többség dolgozik (általában Christianian belül). Nagyon híresek Christiania kézműves üzemei, éttermei és kocsmái, ezen kívül van saját színházuk is. Mi hétvégén voltunk itt néhány osztálytársammal, ilyenkor ellepik a helyet a kikapcsolódni vágyó koppenhágaiak és a túristák, akik mindenáron le szeretnék fényképezni az igazi hasisszívókat (pechjükre itt nem lehet fényképezni...), az utca úgy néz ki, mintha az ember egy fesztivál kellős közepén lenne, a levegő pedig telítve van a füves cigi kesernyés illatával.

Mivel itt nem érvényesek a városrendezési szabályok, az itt élők igazán kreatív módon építették fel a házikóikat.

A Pusher Streettől alig néhány méterre egy gyönyörű kanális van, amit erdő vesz körül.

Az emberek egyébként nagyon közvetlenek. Alig ültünk le egy padra, pár perc után egy francia fickó kiszúrta, hogy francia lányok is vannak a csoportunkban, és beszédbe elegyedtek. Kiderült. hogy Párizsban született, de már 15 éve él itt Christianiában, és esze ágában sincs visszamenni, annyira tetszik itt neki. Azt is megtudtuk, hogy mivel Christiania alapterülete nem túl nagy, egy jó ideje korlátozzák a beköltözők számát. Csak dán nemzetiségűek telepedhetnek, és azok is csak ha szerencséjük van, vagy pedig sok pénzük. Hát ennyit arról, hogy Christianiában csórók élnek! 

A városrész jövője már évek óta vitatémát szolgáltat Dániában. A konzervatív oldal szerint ilyesmit nem lenne szabad eltűrni, a liberálisok azonban támogatják a jelenlegi állapot fenntartását. Amíg nincs végső döntés, a rendőrség várakozó állasponton van. 2004-ben az akkor hatalomra került jobbközép kormány igyekezett megregulázni a városrészt. Mindenáron el szerették volna érni, hogy a drogokat véglegesen száműzzék Christianiaból. Ennek sajnos az lett a vége, hogy a város más részeiből érkező (főleg bevándorlókból álló) bandák szerették volna rátenni a kezüket a christianiai drogkereskedelemre, és összecsapásokra került sor, amiknek több sérültje és halálos áldozata is volt. A rendőrök is többször lecsaptak a városrészre, fegyvereket és könnygázt is használtak. Azóta ismét elnéző állásponton van a kormány és a rendőrség, de nem lehet tudni meddig. Újabban azt vették tervbe, hogy a lakók vagy megveszik a telket, ahol élnek, vagy ki kell költözniük (a legtöbben ugyanis nem birtokolják a telket, ahol a házukat felépítették). Mivel a lakóknak általában erre nincs pénzük, nyilvánvaló, hogy ennek a célja, hogy Christianiat felszámolják. Annál is inkább, mert a közelben levő luxusnegyedet szeretnék bővíteni, és kell a hely a luxusvilláknak!

Mivel egyesek nehezményezték, hogy egyik képen sem vagyok rajta, ezen most változtatok :)

A képen a lelkes kis csapat látható. Balról jobbra: Marianne, Camille, az ő nevét nem tudom, csak azt, hogy francia, Lukas, jómagam és Melanie. Ja, és Katarina, aki fényképezett, tehát nincs rajta a képen :)

Christiania elhagyására ez a tábla figyelmezteti a látogatót: 

Kirándulás Sjælland szigetén

Dánia a Jylland-félszigeten és több mint 400 szigeten helyezkedik el, melyek közül a legnagyobb Sjælland, ahol Koppenhága is található. Szombaton felkerekedtunk néhány barátommal a dán nyelviskolából, hogy autóval bejárjuk a szigetet. Mind a hárman Ausztriából jöttek: Michaela és Katarina valami safety in the food chain nevű szakra járnak Bécsben (ne kérdezze senki, hogy ez micsoda, mert fogalmam nincs...), Benedikt pedig informatikus. 

Első állomásunk Roskilde volt. Úgy látszik, a városban számítottak a jövetelünkre, mert nagyon ünnepélyesen fogadtak minket :)

Roars Kilde, azaz Roar király forrása, ezt jelenti  város neve, amely sok éven keresztül volt Dánia fővárosa, míg végül azt valószínűleg kikötője miatt Koppenhágába helyezték át. Három dolog tette híressé a várost: a dóm, a viking hajók múzeuma és az 1970 óta évente megrendezett rockfesztivál. A kereszténység felvételével Roskilde püspöki székhely lett, templomokat és kolostorokat emeltek. 1170-ben épült fel Dánia és egész Skandinávia legnagyobb temploma, a roskildei dóm, ami 1412 óta minden dán uralkodó végső nyughelye . 

A kikötőbe érve láthattunk néhány viking hajót is. Van lehetőség viking hajóben evezni és vitorlázni is, de sajnos mire odaértünk, pont elindult egy csoport, így erről lemaradtunk. Azért lehet, hogy még vissza fogunk ide jönni egyszer :)

Következő célpontunk Hillerød volt. A város fénypontja a Frederiksborg kastély. A XVI. és XVII. században vette kezdetét a kastély bővítése, díszítése, így alakult át a kezdetben kis vidéki rezidencia pompás palotáva. De már száz évvel később az uralkodók megunták a kastélyt, idejüket inkább más vidéki városokban töltötték, így adva át Frederiksborgot az enyészetnek. 1859-ben egy nagy tűzvész csaknem teljesen a földdel tette egyenlővé, ekkor az egész nemzet pénzgyüjtési akcióba kezdett, hogy ujjáépítsék. Ma újra régi fényében ragyog. 

A kastély egy kis tavacska partján fekszik, amit egy gyönyörű barokk kert vesz körül. A romantikus helyszinen gyakran tartanak esküvőket vagy készülnek fényképek az újdonsült házasokról. Mikor mi ott voltunk, akkor is két házaspárról készültek fotók épppen.

Hazafelé jövet a tengerpart felé tettünk egy kis kitérőt. A part olyan volt, mint ahogyan az ember az északi tengert elképzeli: hófehér homok, füvek, cserjék nőnek a tengerparton, az ég színe a kék ezer féle árnyalatában játszik (naná, hogy megint be volt borulva, csoda, hogy nem esett!). Nyáron különösen szép a tengerparti föveny a rózsaszín és piros szirmokat bontogató virágok, és a bogyós gyümölcsök miatt.