Los Angelesből már csak hazafelé, Santa Cruzba vezetett az út. Mivel a délutánt strandon való sütkérezéssel és fürdőzéssel töltöttük, későre járt már az idő, mire elindulhattunk volna. Úgy gondoltuk tehát, megalszunk valahol. Mivel Los Angeles környékén, értsd: Santa Monica, Malibu, az összes motel arcpirítóan drága volt, próbáltunk valami olyan eldugott helyen szállást kereni, ahova a kutya se jár. Így esett a választásunk, a térképen szomorúan árválkodó Oxnard nevű településre.
Aztán kiderült, hogy Oxnardnak nem csak a neve furcsa. Az első motelben, ahova benéztünk, nem volt internet. Itt kicsit elgondolkodtunk, hogy vajon a 21. században vagyunk-e, avagy valami történelmi emlékparban berendezett vadnyugati településre tévedtünk-e. A második helyen a dzsungelmintával kitapétázott recepció arany és ezüst szinekben pompázó, kisebb-nagyobb flamingók százaival, kerámiamacskákkal, és pisilő kisfiút ábrázoló szoborral volt kidekorálva. A tulajdonosok - férj és feleség - teljesen egyformán néztek ki: rongyos farmernadrág, kinyúlt trénerkafelső, lógó has, felül kopasz, alul zsíros lebenyekben lógó seszínű haj, rücskös orr, dülledt, elmeháborodott szemek, és úgy általában, ápolatlan külső. Hirtelen nem is tudtam eldönteni, melyik lehet a nő, és melyik a férje. Nagyon szivélyesen invitáltak minket, hogy nézzük meg a szobákat, amik nem olyan régen lettek felújítva, és olyan szépek, mintha egy hotelben lennénk. Nekünk teljesen olyan érzésünk volt, mintha egy horrorfilmben lennénk, ahol a rosszarcú moteltulajdonos nyájasan invitál befelé, olcsó szállást kínál, aztán az éjszaka közepén egy késsel agyonszúr. Mivel mind a ketten úgy gondoltuk, az öreg meg a felesége valószínűleg hullákat ás el a hátsó kerben, közös megegyezés alapján innen is továbbálltunk.
Végül - irónikus módon - a Motel Flamingo lett a befutó, aminek semmi köze nem volt se az előző helyhez, de még csak a flamingókhoz se. A 9 napos utazás egyik legjobb szállása volt ez: hatalmas ággyal, gyönyörű fürdőszobával és barátságos árral.
Miután szerencsésen szobát foglaltunk a Motel Flamingóban, vacsorázni indultunk. Egy, az autó ablakából kellemesnek tünő mexikói étteremre esett a választásunk. Mikor beléptünk, akkor vettük észre, hogy ez 'igazi' mexikói étterem. Itt mindenki spanyolul beszélt, a hangszóróból pedig bömbölt a mexikói mulatós zene egy születésnapi buli apropóján. A kaja meglehetősen finom volt, szót viszont nem értettünk egymással a hangos zene miatt. Úgy a vacsoránk végeztéhez közeledtünk, amikor hirtelen valaki lekapcsolta a zenét, és mindenki a táncparkettre rohant, ahol éktelen ordibálásba kezdtek. Persze nem értettük, miről volt szó, mert spanyolul ordított mindenki, de a mellettünk ülő félig részeg nőszemély volt olyan kedves és fordított nekünk. Az történt ugyanis, hogy a születésnapos nőt felpofozta a vőlegénye, mert az egy másik fickóval táncolt. Persze ez után volt minden: sírás, rikácsolás, kiabálás. Mi ekkor láttuk jobbnak, ha kérjük a számlát és továbbáltunk.
Másnap reggel - a Motel Flamingonak hála - kipihenten indultunk el a kétnapos útra. A 1-es főút Amerika legszebb panorámaútja, ami Észak- és Dél- Kaliforniát köti össze, végig a Csendes-óceán drámai, sziklás partvidékén haladva. Kalifornia déli, illetve északi részén is vannak nagyvárosok, és sűrűn lakott partszakaszok, de a középső partszakasz teljesen érintetlen. Itt láttunk, gyönyörű, sziklás partot, azúrkék tengert, óceánba ömlő vízesést, elefántfókákat, vörösfenyő erdőket, és mezőkön legelésző teheneket.
Másnap reggel - a Motel Flamingonak hála - kipihenten indultunk el a kétnapos útra. A 1-es főút Amerika legszebb panorámaútja, ami Észak- és Dél- Kaliforniát köti össze, végig a Csendes-óceán drámai, sziklás partvidékén haladva. Kalifornia déli, illetve északi részén is vannak nagyvárosok, és sűrűn lakott partszakaszok, de a középső partszakasz teljesen érintetlen. Itt láttunk, gyönyörű, sziklás partot, azúrkék tengert, óceánba ömlő vízesést, elefántfókákat, vörösfenyő erdőket, és mezőkön legelésző teheneket.
