2011. november 27., vasárnap

Élet a Kémia Tanszéken

Mint az előző bejegyzésben írtam, most a Koppenhágai Egyetem krisztallográfus csoportjában dolgozom. Amikor idejöttem szeptemberben, hamar észrevettem, hogy itt elég más a munkához való hozzáállás mint Magyarországon vagy Szerbiában. Otthon például a laborban gyakran hangzavar van, mindig valaki beszél labormunka közben is, legtöbbször nem is szakmai, hanem személyes jellegű dolgokról, pl kivel mi történt hétvégén. Ehhez képest a dánok nem nagyon beszélnek munka közben, hanem tényleg mindenki arra öszpontosít, amit éppen csinál, gyakran teljesen csend van a laborban, annak ellenére, hogy több ember dolgozik ott egyszerre. Ezt eleinte nehéz volt megszokni, de így  pár hónap után, már belerázódva a rendszerbe, azt kell mondjam, hogy jobb ez így, mert sokkal jobban oda lehet figyelni a dolgokra, nem vonja el állandóan a figyelmem valami. Persze, a dánok is szoktak beszélgetni, de a hosszabb beszélgetések általában az ebéd- és kávészünetekre korlátozódnak. A laborban szinte kizárólag szakmai dolgokról beszélgetünk. Egyébként a dánok nem mondanám, hogy halálra dolgoznák magukat, nagyon kevés az olyan ember, aki napi nyolc óránál többet dolgozik, ráadásul állandóan kávészüneteket tartanak. Ennek ellenére mindenki nagyon jól halad a munkájával. Ennek oka szerintem az, hogy nagyon alaposan, átgondoltan dolgoznak, és mindent megterveznek előre. Meg zárójelben megjegyzem, hogy itt sokkal jobbak az anyagi körülmények, mint Magyarországon, éppen ezért sok mindent egyszerűbben, kevesebb munkával meg tudunk csinálni, mert rendelkezésre állnak a megfelelő anyagok, eszközök stb.

Persze nem csak munkával telnek a napjaink! Nemrég rendeztük meg a Tour de Office nevű bulit. Ennek a lényege, hogy minden iroda kitalál valamilyen témát, aminek jegyében rendezi be az irodáját, és szervez különféle játékokat. Persze étel, ital is van minden irodában. Ez utóbbi főként alkohol tartalmú :) A lényeg, hogy az emberek egyik irodából a másikba mennek, ott részt vesznek a játékokban, közben lehet ismerkedni, az est végére pedig meglehetősen részeggé válik mindenki :) A legötletesebben berendezett iroda egy vándorserleggel lesz gazdagabb. Íme egy kép a csoportról:


Akkor kezdjük talán tőlünk! A mi irodánk volt a magyar iroda. Alapanyagok hiányában nem igazán tudtuk autentikusan berendezni az irodát, csupán szines papírokból tudtuk kirakni a magyar zászlót. Összeállítottunk egy Magyarországról szóló, számomra nehéznek tünő kvízt. Meglepetésemre, szinte minden kérdésre tudták az  emberkék a választ. Így kellemesen csalódtam, a dánok sokkal többet tudnak Magyarországról, mint azt gondoltam volna. Persze az is lehet, hogy ez csak arra a pár emberre vonatkozik, akik a válaszokat bekiabálták, mert a többik végig bölcsen hallgattak :) Pilóta keksszel és házi főzésű pálinkával kínáltuk őket. Ez utóbbi különösen nagy sikert aratott :)


Akkor néhány kép a többi irodáról!
Így néz ki, mikor egy csomó eltökélt vegyész meg biokémikus rabolni indul. Harisnyába bújtatott fejjel, életveszélyes lézersugarakat kerülgetve indultunk neki a kincs megszerzésére. Hogy mi volt a kincs? Természetesen sör :)




Egy állítólag nagyon vicces paródia a dán politikai pártokról, sokat nem értettem belőle, mert dánul volt:


Az evés-ivásból aztán már én is ki tudtam venni a részem. Tipikus dán kaja: rozskenyér, disznózsírral megkenve, szárított vöröshagymával megszórva, sörrel leöblítve. Hozzá dán gyomorkeserű. Hát nem lesz a kedvencem, brrr...





Egy másik iroda:


És a kedvencem! Nielsről, a csoport egy korábbi tagjáról kiderült, hogy földönkívüli! Nincs mit tenni, bizony fel kell boncolni! Recsegnek a csontok, sercegnek az inak, végül Niels mellkasa megadja magát. A boncoló orvost megdöbbentő látvány fogadja: Niels szíve helyén piros, mája helyén kék, tüdeje helyén pedig zöld színű, formátlan massza. Ez már az orvosnak is komoly feladat! Vajon milyen anyagból lehetnek ezek a szervek? Áfonya, alma, banán, vanília, menta, petrezselyem? Az ízlelésbe a közönséget is be kell vonni! És vajon Niels vére mitől ilyen sárga színű?





Tényleg ők voltak a legötletesebbek! Megérdemelték a serleget! 


Az este végére mindenki nagyon jól érezte magát :)










2011. november 26., szombat

Tulajdonképpen mit is csinálok itt?

Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem a blog írását, nem majdnem négy hónap után írni erről, de jobb későn, mint soha!

Akkor kezdjük az elejétől. A dán nyelvkurzusról már írtam egy korábbi bejegyzésben. Ez egy egy hónapos gyorstalpaló tanfolyam volt augusztusban, az őszi szemeszter kezdete előtt. Néhány nagyon alap dolgot sikerült megtanulnom, amit azóta folyamatosan felhasználok arra, hogy ámulatba ejtsem dán ismerőseimet. Ezen kívül sajnos nem sok mindenre megyek vele, például hosszabb beszélgetést nem tudok kezdeményezni dánul. Persze folytathattam volna a nyelvtanulást félév közben is, de (egyesek számára talán teljesen érthetetlen módon) én az időmet kémiával töltöttem, ahelyett hogy a dán nyelv szépségeivel behatóbban foglalkoztam volna.

Mert ami miatt igazából itt vagyok: a diplomamunkám készítése. A téma Szegedről származik, az ottani témavezetőm hozott létre egy együttműködést a koppenhágai egyetem biofizikai kémiai kutatócsoportjával, így kerültem én is ide. Maga a Kémia Tanszék épülete nem valami szép kivülről, szerintem a 80-as években épülhetett, szürke, szögletes, beton. Ez egy jobban sikerült fénykép az intézet honlapjáról. Most is hasonlóan néz ki, csak sárga nárciszokat el kell felejteni.


Egy DNS-hasító (nukleáz) enzimmel foglalkozunk, meg szeretnénk érteni, hogy mi az összefüggés a fehérje szerkezete és működése között, és hogy esetleg a működést hogyan lehetne szabályozottá tenni. Ennek érdekében különböző mutáns fehérjéket állítunk elő és vizsgálunk. Először elő kellett állítani a fehérjéket. Sajnos elég rövid ideig vagyok itt, ezért a fehérjeszintézisre nem maradt valami sok időnk, ami azt eredményezte, hogy október és november hónapot szinte teljesen végig kellett dolgoznunk, gyakran éjszaka is dolgoztunk. Ez meg is látszik az októberben és novemberben írt blogbejegyzések számán...  A fehérjék szerkezetét úgy lehet meghatározni, ha kristályt állítunk elő belőlük, aztán azokat Röntgen-fénnyel besugározzuk. A legnehezebb része a dolognak a fehérjék kristályosítása. Nagyon sok fehérje van, ami egyáltalán nem hajlandó kristályosodni, ha meg mégis, akkor is nagyon nehéz megtalálni azt a körülményt, ahol megfelelő kristályokat lehet előállítani. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a fehérjéket csak nagyon sok, fáradságos munkával lehet előállítani, általában kevés van belőlük, így nem lehet a kristályosítással a végtelenségig próbálkozni. Sokan mondják, hogy a fehérjék kristályosítása inkább művészet, mint tudomány! Mivel nagyon pici mennyiségekkel dolgozunk, általában nagyon pici, pár mikrométer hosszú kristályok keletkeznek. Ezeket szabad szemmel nem is lehet látni. Szerencsére nekem nem kellett mindent előlröl kezdenem, mert múlt félévben már volt itt egy PhD-hallgató a szegedi csoportból, aki elkezdte a munkát. Pár hete találtunk egy viszonylag nagyobb kristályt. Nos, nem olyan szabályos az alakja mint pl egy szervetlen sókristályé, kicsit suta is, de fehérje kristály, és én nagyon-nagyon örültem neki! Így néz ki mikroszkóp alatt:


Koppenhágától egy órányi útra, Lundban, Svédországban van egy nagyobb szinkrotron (elektron gyorsító gyűrű), ide szoktuk elvinni a kristályokat mérni. A fenti kristályt megmérve nagyon szép eredményeket kaptunk!


Nos, egyelőre ez nekem is csak egy kupac pontnak tünik, de elárulom, hogy ezekből a pontokból tudjuk kiszámolni a fehérje szerkezetét! :) Mostanság ezeknek a pontoknak az elemzésével foglalkozom, illetve elkezdtem járni egy krisztallográfiás kurzusra. 

Itt történt meg velem először, hogy a kedvenc elegyem, a csokoládét elemeztük előadáson! A tanár behozott két tál csokoládét. Az egyik tál csokoládét pár perce betette előtte a mikróba, hagyta megolvadni, aztán visszahülni. A feladatunk az volt, hogy látvány, illat és íz szempontjából elemezzük, hogy milyen különbségeket okozott a melegítés és visszahűtés a csokoládéban! A melegített csokoládé sokkal puhább volt, kevésbé fényes, valamint ízlelés közben nem okozott hűs érzést a szájban, ellentétben a friss csokival. Mint kiderült ennek oka a a csokoládé egyik fő alkotójának, a kakaóvajnak a polimorfizmusa (különböző kristálymódosulatok). A különböző módokon előállított csokoládékban más-más kakaóvaj kristályok voltak, ez okozta a különbséget. Ilyen feladatokat szivesen fogadnék Szegeden is!