Egyik szép, napos délutánon a dán órák után egy kis sétára indultam a belvárosban. Az egyetem déli campusa felől a városháza felé indultam a Hans Christian Andersen sugárúton.
Koppenhága szívében található az emberektől nyüzsgő Városháza tér. Érdekes, hogy a város történetében ez már a hetedik városháza. Ennek oka, hogy többször költöztették egyik épületből a másikba, másrészt két városháza tűzvész során pusztult el.
A Városháza térről a Strøgetre kanyarodtam be, ami Koppenhága bevásárónegyede, és egyben a világ leghosszabb sétálóutcája, 1080 méter hosszan húzódik. Az utca nyüzsgött a különféle nemzetiségű emberektől: őslakos dánok, bevándorló törökök, arabok, afrikaiak, kínaiak, buzgón fényképet kattogtató japán túristák, kirakatokat nézegető britek és persze külföldi hallgatók. Elég jó elhatárolt szakaszokra osztható. Az elejére kicsit a szabadkai ócskapiachoz hasonlító bazári hangulat jellemző. Minden féle nemzet képviseltetni magát gyorséttermek formájában: török kebabos, dán szendvicses, francia palacsintaárus, kínai éttermek meg persze McDonald's :) A felső részen inkább világ- és luxsmárkák üzletei találhatók. A Strøget átszeli a város legrégibb terét, a Gammeltorvot. Régebben kedvelt kereskedelmi terület volt, ma inkább a városlakók találkoznak szívesen a tér közepén álló szökőkútnál.
Innen tovább sétálva a Nytorva jutottam. Eredetileg itt állt a két leégett városháza. Érdekesség, hogy a XVII. és XVIII. században ez a tér volt a megkorbácsolások végrehajtási helye. Mióta eltörölték ezt a felettébb kegyetlen, durva (ámbár hatásos..) büntetési módot a tér inkább a piacozók rendelkezésére áll.
Még néhány lép a Strøgetről:
A Strøgetet elhagyva Christiansborg felé vettem az irányt. Itt tartja audienciáit a királynő, és itt ülésezik a dán parlament. Az épület egy nagyon szép kanális partján található.
Az alsó képet azért is teszem fel, mert akár az én biciklim is lehetne rajta. A színe teljesen olyan, sőt a váza is meglehetősen hasonló :)
Innen egy más útvonalon indultam hazafelé a vasútállomásra. Útközben nagyon szép, macskaköves, girbe-gurba, ferde falú, kis utcákon jöttem végig. A dánok nagyon szeretik a régi épületeiket, és vigyáznak is rájuk. Minden ház más színű, és látszik rajtuk, hogy legalább két-háromszáz évesek.
Ez egy szép, nyugodt környék, ahol senki nem siet sehova. Az emberek nyugodtan üldögélnek és isszák a kávéjukat vagy nézegetik valamelyik régiségkereskedés vagy galéria kirakatát.
Az út végeztével azt is megtanultam, hogy Dániában SOHA, SEHOVA nem szabad elindulni esőkabát nélkül. Itt annyira változékony az idő - talán a tenger közelsége miatt is- hogy számtalanszor előfordul, hogy a szikrázóan napos időből egyszercsak vihar támad, zuhogni kezd az eső, a szél pedig vadul tépázza a napernyőket és a fák ágait. Ugyan volt nálam esernyő, de a szél annyira erős volt, hogy sajnos nem sok hasznát vettem Ugyan hősiesen viaskodtam vele, ennek ellenére mire elértem a vonathoz, nagyjából minden ruhám teljesen elázott. Sebaj, legközelebb okosabb leszek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése