2011. augusztus 24., szerda

Dánul tanulok

Mivel lassan vége felé közeledik az intenzív dán nyelvtanfolyam, úgy gondoltam, írok pár szót arról, milyen hasznos és haszontalan dolgokat tanultam az elmúlt három hétben. A dán az északi germán, azaz skandináv nyelvek közé tartozik. Nyelvtanát tekintve hasonlónak mondható a többi germán nyelvhez pl a némethez. Első hallásra a dán nyelv az angol és a német furcsa keverékének tűnik. Egyik ismerősöm nagyon jól jellemezte: a dán úgy hallatszik, mintha egy csapat részeg angol tengerész próbálna németül beszélni! Nos, van benne igazság.. Az ember néha hall egyes szavakat, amik az angolból vagy a németből lehetnek ismerősek, de összességében meglehetősen artikulálatlannak tűnik. 
Az már az első nyelvórán világossá vált számomra, hogy a leírt szövegnek és a kimondott szavaknak vajmi kevés közük van egymáshoz. Ezt szép tudományosan úgy mondják, a dán nyelv erősen redukálja a hangokat. De mit is jelent ez? Nos, leírnak egy csomó betűt, aztán a felét se mondják ki. Az első pár órán például rengeteg olyan  gyakorlatot végeztük, hogy volt előttünk egy szöveg, amit CD-ről hallgattunk, és a feladatat az volt, hogy ki kellett húzgálni azokat a betűket, amiket nem ejtenek ki. Általában nem sok betű élte túl... A kedvencem a selvfølgelig szó volt. Ez annyit tesz magyarul, hogy természetesen. A mindennapi beszédben rengeteget használják, de kiejtve csak a következő betűk maradnak meg: seføli! És ez ugyanígy van szinte az összes szó esetében. Ez nagyon nehézzé teszi a nyelvtanulást, mert meg kell tanulni egy szót helyesen leírni és a kiejtett formát is, ami sokszor egyáltalán nem következtethető ki logikusan a leírt alakból. A nyelvtanárunk szerint régebben a dánok minden betűt kimondtak, de egy idő után lustákká váltak és elkezdték lenyelni az egyes betűket. Ráadásul nem elég, hogy nem mondanak ki minden betűt, amit kimondanak azt se képesek betűről betűre felolvasni, mint a magyarban, hanem a legképtelenebb módokon változtatják, torzítják a hangokat. A dán nyelvben 9 féle jelölt magánhangzó van, de 16 féle hangot tudnak kiejteni. Egészen elképesztő, hogy milyen hangokat tudnak kiadni magukból... Az előbbiből következik, hogy egy leírt magánhangzót több féleképpen lehet kiejteni. Pl a következő négy szóban az "a" betűt négy féleképpen ejtik: tale (éj), dansker (e),  arbejder (á), mange (na ilyen hang nincs is a magyarban, ahhoz hasonlít, mitnha valaki ásítana, és azt mondaná: ámn). A magánhangzók kiejtését nagyon nehéz megtanulni, mert egy külföldi számára gyakran teljesen ugyanolyannak hallatszanak, és rengeteg olyan van, ami pl a magyarban nem létezik. Két féle o betűt használnak: o és å. Előbbi a sima o-nak felel meg, míg a második valami egészen furcsa, torokból jövő o betű, aminek képzését máig nem sikerült megfejtenem. Az a legrosszabb, hogy a legtöbb külföldi nem is hallja a különbséget ezek között, a dánok viszont annyira, hogy ha nem tökéletesen ejti ki az ember a szavakat, akkor meg se értik. Azt mondják, a magánhangzók aránylag nagy számából adódik, hogy a dán gyerekek más nyelvek beszélőinél lassabban sajátítják el anyanyelvüket, illetve egy adott korban kisebb szókinccsel rendelkeznek. Ez a különbség 9-10 éves korukra egyenlítődik ki az eltérő anyanyelvűekhez képest. A mássalhangzóik is érdekesek. Pl az r betűt három féleképp lehet kiejteni egy szóban: erőteljesen raccsolva, puhán raccsolva vagy pedig nem ejtik ki. Hogy mikor melyik hangot alkalmazzák, nem magyarázható meg logikusan. Pl a ryger, azaz dohányozni szó valahogy így hangzik kiejtve: hrrrhhhüáe. Kb olyan, mintha valaki erősen meg lenne fázva és épp a gennyet igyekezne összegyüjteni a torkában, hogy aztán egy jó nagyot köpjön... A kedvencem az úgynevezett puha d betű. Ez első hallásra furának tűnhet, mert a magyarban a d zöngés mássalhangzó, és meglehetősen keményen hangzik kiejtve. Nos, a dánok ezt is megoldják.. Lehet vele próbálkozni otthon: az ember a nyelve hegyét az alsó fogsora belső feléhez illeszti, és mindenáron megpróbál valami d hanghoz hasonlót kipréselni magából. Körülbelül így hangzik, mintha az ember épp elhányná magát. És így megy ez állandóan: köpködés, hányás, nyelvtekergetés, szájtátás, aztán megint köpködés stb stb. 
Persze nem csak nekem nem megy a dolog. Az órákon mindig kiválókat derülünk azon, ki mennyire nem tudja kiejteni a szavakat :) Összességében a dán szerintem egy nagyon mulatságos nyelv, és egy idő után, ha az ember megszokja a köpködést, nagyon szerethetővé válik :)

Találtam az interneten két vicces videót a dán nyelvről. Ez egy norvég paródia, persze a legtöbb dolog el van túlozva, ennyire azért nem beszélnek hülyén, de szerintem érdemes megnézni, mert nagyon vicces:



Egyébként a társaság nagyon vegyes, a világ minden tájáról vannak hallgatók. A következő országokból vannak osztálytársaim (van, ahonnan többen is): Németország, Ausztria, Franciaország, Spanyolország, Hollandia, Ausztrália, USA, Kína. Persze a németeknek, osztrákoknak meg a holland csajnak nagyon könnyen megy a dán tanulása, nekik szinte nem is kell lefordítani a dolgokat, rengeteg mindent megértenek. A holland csajnak még a kiejtés is egész jól megy. Biztos a hollandok is ilyen köpködve beszélnek... 
A tanárunk, Mikkel nagyon aranyos, ahogy minden nap bejön a maga 190 cm-ével, 70 kilójával, platinaszőke hajával, rikító piros nadrágjában és rikító kék pólójában, és tényleg mindent megtesz, hogy beleverjen valamit a fejünkbe. Csak sajna van, akin ez se segít... Szegény Man Man Hong Kongból úgy igyekszek, de akárhányszor megszólal dánul, senki nem érti, olyan, mintha kínaiul lenne :)
Maga a nyelvtanfolyam a Bölcsészettudományi Karon szokott lenni (nem gondoltam volna, hogy ide jutok egyszer...), ami az egyetem déli campusán van. Készítettem pár képet az egyetemről.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése