2016. március 11., péntek

Japán esküvőn jártam

Sokan kérdeztétek már tőlem, milyen egy japán esküvő illetve lakodalom, de valahogy eddig nem került rá sor, hogy erről irjak a blogon. Nemrégiben azonban meghivást kaptam kedves barátnőm, Ayumi esküvőjére, és az azt követő fogadásra, igy aztán semmi nem áll annak útjába, hogy egy konkrét példával illusztrálva mutassam be a témát.

A japán esküvőknek alapvetően két tipusa létezik: tradicionális, japán stilusú, sintó szertartás, avagy modern, nyugati stilusú. 

Előbbit egy sintó szentélyben, a hagyományoknak megfelelve tartják, az ara és a vőlegény is  esküvői kimonót viselnek. Mivel a templomok eléggé kicsik, a násznép csak a legközelebbi hozzátartozókból áll. Az esküvőt követően történik a vacsora elfogyasztása, szintén zárt körben, egy tradicionális, tatami padlós japán étteremben, ahol a vendégsereg és a fiatal pár is a földön ülnek. Ugyan ezek a hagyományos szertartások nagyon szépek és bensőségesek, sok fiatal nem ezt választja, hiszen csak kevés embert tudnak meghivni és nem igazán van lehetőség szórakoztató tartalmak vagy zene beépitésére. 

A másik, manapság inkább elterjedt és divatosabb forma a nyugati stilusú esküvő. A nyugatit talán idézőjelbe tenném, úgyanis meglehetősen japanizált verzióról van szó. Maga a szertartás egy úgynevezett "wedding chapel"-ben, azaz esküvői kápolnában zajlik. Ez azért csak úgynevezett, illetve azért tettem idézőjelbe, mert az esetek kirivó hányadában egy keresztény templomra a külsőségekben kisértetiesen emlékeztető épületről van szó, kereszttel a tetején, ami viszont nincsen felszentelve, illetve egyik egyházhoz se tartozik. Hogy is tartozna? A japánok legnagyobb része vagy buddhista, vagy a sintó vallást követi, de leginkább mindkettőt egyszerre. A nyugati stilusú esküvő ebben az esetben tehát inkább csak egy nyugati külsőségeket felvonultató, nagyon trendinek számitó dolog. Azaz, nem tartozik hozzá olyan mély spirituális tartalom, mint mondjuk egy sintó szertartáshoz. Cserébe viszont az esküvőt követő fogadás már sokkal fesztelenebb, lazább és lehetőség van arra, hogy nem annyira közeli családtagokat, barátokat vagy kollégákat is meghivjanak, tehát, hogy nagyobb körben ünnepeljenek. A lakodalmat vagy a "wedding chapel"-höz tartozó étteremben, vagy valamilyen elegáns, belvárosi hotelben szokás tartani. Itt már akár 100 meghivott vendég is lehet, ami magyar viszonylatban még mindig nagyon kevésnek hangzik, de a japán árakat is figyelembe véve, az már meglehetősen nagynak számit. 

Ayumi és Kenta esküvője, illetve az azt követő fogadás nyugati stilusú volt, némi hagyományos, japán tartalmat is felvonultatva. Maga a szertartás egy "wedding chapel"-ben volt, és állitólag a pap igazi volt.






Egy csoportkép az ifjú párral meg Ayumi volt egyetemi kollégáival közvetlenül a esküvő után:


Japán lakodalmakon nem szokás a táncos-zenés mulatozás, még akkor sem, ha éppen nyugati stilúsú esküvőről van szó. A szertartást leginkább egy vacsorával egybekötött szórakoztató est követi. Ez gyakran unalmas, vagy éppen banalitásba fullad, különösen, ha a legnagyobb attrakció a rokonok, kollégák által elmondott beszédek. Szerencsére ezen az esküvőn ilyesmiről szó sem volt, mert a vendéglátók az est teljes ideje alatt vicces, meglepő, vagy éppen megható és ötletes műsorral szórakoztattak minket. Már a vacsora azzal kezdődött, hogy a pincérek egyszer csak elkezdtek Verdi áriákat énekelni! Aztán kiderült, hogy ők nem is pincérek, hanem a Tokiói Opera szólistái...  Sajnos csak egy ilyen homályos képet sikerült találnom az egyikről.


Mi ezt nagyon élveztük:



Aztán persze volt torta felvágás:




Kenta újdonsült főnöke a cégétől is mondott beszédet. Nem teljesen értettem, miről volt benne szó, de olyasmik voltak benne, hogy reméli, apait-anyait belad majd a munkába, ja és sok boldogságot kiván az ifjú párnak.


Volt egy kis kollégákkal való fotózkodás.


Ayumi barátnője mondott pohárköszöntőt:


Ezután jött az este számomra legmegdöbbentőbb mozzanata. Ayumi ugyanis szándékosan nem szólt nekem arról előre, hogy meg fog rá kérni, hogy mondjak én is pohárköszöntőt! Azt hiszem, azt szerette volna, ha nem irom meg előre, hanem valami természetes és spontán dolgot mondok. Szerencsére nem voltam egyedül ebben a cipőben, mert egyik másik barátnőjét, Veronicát is ilyen váratlan módon kérte meg. Látszik is rajtunk a megilletődöttség :) Nagyon-nagyon meghatott, hogy az életének egy ilyen fontos napján rám is gondolt, holott alig pár éve ismerjük egymást. Próbáltam a zavaromon felülkerekedni, és valami szivhezszólót mondani. Ez igazából nem volt nehéz, mert a pár mindkét tagja valóban csodálatos ember, és az igazán mély összetartozás is látszik rajtuk.


És elhangzott az este két angol nyelvű beszéde:






Gyors kimonóba történő átöltözés után folytatódott a műsor. A vőlegény, Kenta robotfejlesztő mérnök, aki Japán egyik legnagyobb telekommunikációs és technikai cégénél, a Softbanknál dolgozik a Pepper nevű humaoid robot fejlesztésén. Úgyhogy egyszer csak behoztak egy ilyen okos Pepper robotot a lakodalomra! Egészen sok mindenhez ért: tud beszélni, meghajolni, sőt még kő-papir-ollózni is. Mókás volt :)







Ezután következett a sütemények felszolgálása:




A végére hagyták a legkedvesebb és legszivhezszólóbb részét az estének. Egy kis zenével kisért képösszeállitásban mutatták be a menyasszony és a vőlegény életét a születésüktől kezdve, a gyerkkorukon, az egyetemi éveiken keresztül a megismerkedésükig, a legvégén pedig már közös képeikkel. 
A videó levetitése után a lakodalom úgy fejeződött be, hogy az ifjú pár köszönetet mondott a szüleiknek, és átnyújtott nekik egy-egy újszülöttre emlékeztető csomagot, ami pont annyi rizzsel volt kitömve, mint amilyen nehezek ők voltak, amikor megszülettek. 


A menyasszony volt a nagyobb újszülött :)


Az elköszönésre Ayumi még egyszer átöltözött: