A dán konyháról

Nem lenne teljes a Dániáról szóló élménybeszámoló, ha nem írnék pár sort a dán konyháról is. Sokan az északi konyhát silánynak és unalmasnak tartják, főként a friss alapanyagok hiánya miatt. A fanyalgók kedvéért elmondom, hogy 2010-ben és 2011-ben is a koppenhágai Noma éttermet választották a világ legjobb éttermének! Ők elsősorban az új típusú északi étrend kifejlesztésével hívták fel magukra a figyelmet: a tradícionálisan, Észak-Európában fellelhető alapanyagokból alakítottak ki egy egészséges étlapot. Alapanyagai között fellelhető a pézsmatulok, a tengeri alga, a kékkagyló, a fésűkagyló, a birka, a velő, az éretlen, fekete bodza vagy a szagosmüge. Hm... egészen fenségesen hangzik, nem?

Én itt nem jártam, viszont megkóstoltam néhány tipikus dán ételt. Általánosságban azt mondanám, hogy a dán ételek nagyon egyszerűek, a dánok nem bonyolítják túl a főzést. Nagyon rossz blogger vagyok, mivel nem hordtam magammal mindenfelé a fényképezőgépemet, hogy megörökítsem, amiket eszek, hogy aztán azt megosszam az olvasókkal. Ezért most a google-ről letöltött képekkel kell mindenkinek beérnie. Remélem, a személyes élménybeszámoló mindenkit kárpótolni fog ezért a mulasztásért :)

Akkor kezdjük az elején! A kevés napfény miatt a búza nem terem jól Észak-Európában, ezért ennél sokkal általánosabb a rozs termesztése. A tipikus dán rozskenyér, a rugbrød. A szó kiejtését öt hónapon keresztül próbáltam megtanulni, de arra a következtetésre jutottam, hogy ez csak dán anyanyelvű egyéneknek megy. Valahogy így: hruhggbhrrrölll. Ez az otthoni rozskenyérnél sokkal sűrűbb, már-már fekete kenyér, tele van midenféle magvakkal, és nagyon magas a rosttartalma. Külsőre körülbelül egy féltéglára hasonlít. 

Az íze fehér kenyérhez szokott embernek elsőre meglehetősen sokkoló. Száraz, kemény, sűrű, és a tetejébe savanykás is. A dánok imádják, ebédre is ezt eszik szendvicsként. A külföldiek két csoportba sorolhatók: akik ki nem állhatják (főként az olaszok, franciák) és akik nagyon szeretik. Én azt hiszem, a második csoportba tartozom. Pár nap után nagyon meg lehet szeretni az állagát, főként a sok magot, ami benne van. Ennek ellenére dán ismerőseim rendszeresen megfeddtek, mert nem eszem belőle eleget, főként mert néha főtt ételt merészeltem ebédelni az itt megszokott szendvics helyett. A tipikus dán szendvics, ami főétel gyanánt szolgál, a smørbrød. Ez tulajdonképpen egy szelet rozskenyér bármivel: sült hús, hal, májkrém, zölségek, stb.

Tipikus dán étel a bőrével együtt sült vékony sertésszelet, amit héjában sült, vagy főtt burgonyával és ánizzsal ízesített lilakáposztával esznek. Ilyenkor a bőr finom ropogósra sül. Hozzá barna szósz van. Azt, hogy a barna szósz pontosan mit tartalmaz, jótékony homály fedi, nekem az íze alapján úgy tönik, karamell van benne. Nagyon finom.

Az utóbbi hetekben volt szerencsém részt venni két karácsonyi ebéden is. Ez azt jelenti, hogy az emberek pár nappal karácsony előtt a munkahelyen elfogyasztják a tradícionális karácsonyi ebédet (ami nem azonos a karácsonyi vacsorával, amit szenteste esznek). Előételként rozskenyeret szokás enni apró rákokkal főtt tojással, és marinált heringgel. Ennek három típusa van: a curryvel ízesített és a paradicsomos vagy sima. Mind a három, de különösen  a második kettő erősen sokkoló hatású. A nyálkás, csúszós heringet ecettel ízesítik, így az savanyú lesz. Jó sok hagymával, rozskenyérrel meg sörrel eszik. Hááát... nem olyan rossz, de nem lesz a kedvencem. 

Főételként különböző húsok barna szószban, húsgolyók (a fasírthoz hasonló), vagy sült halszeletek voltak. 

Édességként æbleskivert ettünk forralt borral. Ez tulajdonképpen egy sűrű palacsintatésztából sütött gömb alakú sütemény, amit lekvárral és porcukorral tálalnak. A szó jelentése almaszelet. Rejtély számomra, miért hívják így, hiszen nincsen benne alma...

Egyébként a dán sütemények rendszerint nagyon édesek. A leveles tésztából készült, marcipánnal, fahéjjal, almával, csokoládéval vagy vaníliakrémmel töltött péksüteményt, amit külföldön csak danishként ismernek, itt minden pékség kínálatában megtalálható. Tévedés lenne azt hinni, hogy nem túl édes, hiszen leveles tésztáról van szó, mert a tetején gyakran cukormáz is van! Aki nem szereti az édeset, annak biztosan nem tetszene, egyébként Dániába látogatóknak szerintem kötelező kipróbálni, mert nagyon finom! 

Ami nekem még nagyon tetszett a tipikus nyári finomság: koldskål és kammerjunker. Ez tulajdonképpen cukorral és citromlével ízesített író, amibe kis, félgömb alakú kekszeket dobálnak. Nyáron, melegben, jól behűtve, nagyon-nagyon finom!

Mi az a dán jóléti modell?

A jóléti modell az egyik első dolog, amiről beszélni szokás Dániával kapcsolatban, ha külföldieket szeretnének megismertetni Dániával. Ez egyúttal az egyik legfontosabb dán nemzeti szimbólum is.

Én természetesen nem vagyok a téma szakértője, annyival szeretnék most megpróbálkozni, hogy röviden összefoglalom, amit nekem meséltek, amit én láttam itt.

Az állam elkötelezett az állampolgárok anyagi és szellemi jóléte iránt. Jellemző az ún. bölcsőtől a sírig való gondoskodás, és hogy az állam minden polgárát egyforma jogok és előnyök illetik meg függetlenül annak anyagi helyzetétől. Ez úgy válik lehetővé, hogy mindenki nagyon magas adót fizet, kb. a jövedelem 50-60%-át. Mégsem háborog senki emiatt, mert az állam az így befolyt pénzeket pl bölcsödék, óvodák, iskolák építésére, fenttartására, egészségügyre, nyugdíjakra, különböző juttatásokra fordítja. Nagyon fontos elem az elesetteken és gyengéken való gondoskodás. Minden Dániában élő személyt, még azt is, aki nem dán állampolgár (pl én), megilleti az ingyenes egészségügyi ellátás, vagy munkanélküli segély. És azt kell mondjam, a munkanélküli segély nagyon magas. Annyira magas, hogy simán el lehet belőle tartani egy családot, sőt szerintem még pl lakáshitelre is futja belőle. Bennem felmerült a kérdés,  hogy ha ennyire magasak a segélyek, akkor mégis miért dolgoznak egyáltalán az emberek? Legalábbis szerbiai és magyarországi tapasztalataim azt mutatták, hogy az emberek nem nagyon dolgoznak, feltéve ha nem feltétlenül szükséges. Nos, a dánokban fel sem merül, hogy ne dolgozzanak. A lutheránus országokban az emberek tradícinálisan nagyon erős munkamorállal és kötelességtudattal rendelkeznek, és nem gondolnak arra, hogy a társadalmon élősködjenek. Mikor erről kérdeztem néhány dán ismerősömet, legtöbben azt felelték, mert szeretik a munkájukat, és fontos számukra a karrier, meg egyébként is az élet olyan unalmas lenne, ha semmittevéssel töltenék. A másik fontos szempont, ami miatt ez a fajta rendszer létrejöhetett, hogy Dánia kis ország, ötmillió fős lakossággal, és nagyon erős a társadalmi konszenzus sok kérdésben, azaz nagyon összetartó népről van szó. Sokszor hallottam olyan esetről, hogy bizonyos problémák megoldásának érdekében a parlamentben a kormány és az ellenzék képviselői közös álláspontot alakítottak ki, mert úgy gondolták, ez a legjobb az ország számára. Ilyet én még csak elképzelni sem tudok Magyarországon, ahol teljesen mindegy, hogy az egyik oldal egy nagyon jó javaslattal áll elő, a másik oldal biztosan nem fogja azt támogatni. Több felmérés szerint a dán nép bízik leginkább egymásban, nagyon fontos a tisztességesség és nyíltság, és alacsony a korrupció. A jóléti modell eredménye, hogy valóban nagyon kicsi a különbség a gazdagok és a szegények anyagi helyzete között, azaz kevés a nagyon gazdag és kevés a szegény, a legtöbb ember a középosztályból kerül ki.

A magas munkanélküli segélyek lehetővé teszik, a munkaerőpiac flexibilitását, azaz az embereket nagyon könnyen ki lehet rúgni az állásukból, ha nem végeznek megfelelő munkát, illetve ha valakinek nem tetszik a munkahelye, nyugodtan ott tudja hagyni, hiszen amíg új munkát keres, nem kell aggódnia megélhetése miatt, illetve a munkanélkülieket az állam is segíti az álláskeresésben, vagy az átképzésben, tanulásban.

Az árak nagyon magasak a magyarországi vagy szerbiai árakhoz képest (kb 2-3-szor), de az itteni fizetések kb 10-szer (vagy még) magasabbak, azaz itt jóval nagyobb az életszínvonal. Nagyon gyakori, hogy a diákok középiskola mellett vagy a szünidőben valamilyen diákmunkát vállalnak- pl önkiszolgálóban pénztáros- és az így összegyüjtött pénzből az egyetem megkezdése előtt egy évig utazgatnak a világban. Sokan azért, mert tanulni szeretnének, sokan mert szórakozni, de sokan egyszerűen azért mert megtehetik. Egyik témavezetőm fia például több hónapig Malajziában volt túrázni a dzsungelben! Mondjuk ez gyanús, hogy ebben már volt kis szülői segítség is, de akkor is...  Belegondoltam, hogy az egyszeri magyar diáknak hány évig kellene a CBA-ban dolgoznia, hogy ezt megtehesse... Azt gondolom, hogy ez szomorú a mi szempontunkból.

A jóléti modell másik fontos eleme az ún. defamilizáció. Ez a nagyon csúnyán hangzó szó voltaképpen azt hivatott jelenteni, hogy az állam leveszi a polgárok válláról a gyermekneveléssel kapcsolatos terheket, azaz azt biztosítják, hogy senkit ne érjen hátrány a munkahelyén vagy az élet bármi más területén azért, mert családot vállal. Nagyon sok bölcsöde, óvoda van, magasak a gyermekpótlékok, a szülési szabadság alatt a nők (vagy férfiak) szinte az egész fizetésüket kapják. Azért tettem zárójelbe a férfiakat, mert itt gyakori az is, hogy nem a nő, hanem a férfi marad otthon a gyerekkel, esetleg mind a ketten, először a nő aztán a férfi. A férfiak a háztartás vezetésében is kiveszik a részüket, úgy mint a takarításban vagy a főzésben, azaz sokkal jobban megvalósul a nemek közötti egyenlőség. Ennek meg is van hatása abban, hogy nagyon-nagyon sok gyerek születik. Minden családban általában 3-4 gyerek van, néha kettő, kettőnél kevesebbet csak akkor vállalnak, ha annak valamilyen egészségügyi oka van! Az utcán rengeteg a gyerek, úton-útfélen babakocsikat tolnak, és néha az az érzésem, hogy itt minden nő terhes! Annyival más, mint otthon, ahol szinte csak öregeket lehet látni az utcán... Persze ehhez hozzájárul az is, hogy az emberek mernek ennyi gyereket vállalni, mert van jövőképük, tudják hogy 20 év múlva is meg fognak tudni élni, és fizetni tudják majd a lakásukra felvett hitelt.

Én azt láttam, hogy a legtöbb dán ismerősöm nagyon meg van elégedve, és büszkék erre a rendszerre. Természetesen kritikus hangok is vannak, akik főként azt hozzák fel hátrányként az állam bábáskodása miatt az emberek nem motiváltak, nincs céljuk az életben, illetve hogy a jelenlegi rendszer nem képes kezelni az országba nagy tömegében érkező harmadik világbeli bevándorlók seregét. Ezek a többnyire tanulatlan emberek, aki fizikai munkát végeznek itt, nem rendelkeznek a tradícionális skandináv értékrenddel, munkamorállal, ezért sokan úgy gondolják, csak azért telepednek le az országban, hogy a juttatásokat élvezzék, élősködjenek az államon. A bevándorlás kérdése egyébként nagyon fontos, mert az országban nagyon sok a bevándorló, az egymilliós lakosságú Koppenhága kb. 20%-a bevándorló. Sokak szerint a magas adók gátolják a gazdaság további növekedését, hiszen az emberek a jövedelmük nagy részével nem rendelkeznek önállóan, nem tudják kreatív formában, pl befektetésekre felhasználni. 

Élet a Kémia Tanszéken

Mint az előző bejegyzésben írtam, most a Koppenhágai Egyetem krisztallográfus csoportjában dolgozom. Amikor idejöttem szeptemberben, hamar észrevettem, hogy itt elég más a munkához való hozzáállás mint Magyarországon vagy Szerbiában. Otthon például a laborban gyakran hangzavar van, mindig valaki beszél labormunka közben is, legtöbbször nem is szakmai, hanem személyes jellegű dolgokról, pl kivel mi történt hétvégén. Ehhez képest a dánok nem nagyon beszélnek munka közben, hanem tényleg mindenki arra öszpontosít, amit éppen csinál, gyakran teljesen csend van a laborban, annak ellenére, hogy több ember dolgozik ott egyszerre. Ezt eleinte nehéz volt megszokni, de így  pár hónap után, már belerázódva a rendszerbe, azt kell mondjam, hogy jobb ez így, mert sokkal jobban oda lehet figyelni a dolgokra, nem vonja el állandóan a figyelmem valami. Persze, a dánok is szoktak beszélgetni, de a hosszabb beszélgetések általában az ebéd- és kávészünetekre korlátozódnak. A laborban szinte kizárólag szakmai dolgokról beszélgetünk. Egyébként a dánok nem mondanám, hogy halálra dolgoznák magukat, nagyon kevés az olyan ember, aki napi nyolc óránál többet dolgozik, ráadásul állandóan kávészüneteket tartanak. Ennek ellenére mindenki nagyon jól halad a munkájával. Ennek oka szerintem az, hogy nagyon alaposan, átgondoltan dolgoznak, és mindent megterveznek előre. Meg zárójelben megjegyzem, hogy itt sokkal jobbak az anyagi körülmények, mint Magyarországon, éppen ezért sok mindent egyszerűbben, kevesebb munkával meg tudunk csinálni, mert rendelkezésre állnak a megfelelő anyagok, eszközök stb.

Persze nem csak munkával telnek a napjaink! Nemrég rendeztük meg a Tour de Office nevű bulit. Ennek a lényege, hogy minden iroda kitalál valamilyen témát, aminek jegyében rendezi be az irodáját, és szervez különféle játékokat. Persze étel, ital is van minden irodában. Ez utóbbi főként alkohol tartalmú :) A lényeg, hogy az emberek egyik irodából a másikba mennek, ott részt vesznek a játékokban, közben lehet ismerkedni, az est végére pedig meglehetősen részeggé válik mindenki :) A legötletesebben berendezett iroda egy vándorserleggel lesz gazdagabb. Íme egy kép a csoportról:

Akkor kezdjük talán tőlünk! A mi irodánk volt a magyar iroda. Alapanyagok hiányában nem igazán tudtuk autentikusan berendezni az irodát, csupán szines papírokból tudtuk kirakni a magyar zászlót. Összeállítottunk egy Magyarországról szóló, számomra nehéznek tünő kvízt. Meglepetésemre, szinte minden kérdésre tudták az  emberkék a választ. Így kellemesen csalódtam, a dánok sokkal többet tudnak Magyarországról, mint azt gondoltam volna. Persze az is lehet, hogy ez csak arra a pár emberre vonatkozik, akik a válaszokat bekiabálták, mert a többik végig bölcsen hallgattak :) Pilóta keksszel és házi főzésű pálinkával kínáltuk őket. Ez utóbbi különösen nagy sikert aratott :)

Akkor néhány kép a többi irodáról!

Így néz ki, mikor egy csomó eltökélt vegyész meg biokémikus rabolni indul. Harisnyába bújtatott fejjel, életveszélyes lézersugarakat kerülgetve indultunk neki a kincs megszerzésére. Hogy mi volt a kincs? Természetesen sör :)

Egy állítólag nagyon vicces paródia a dán politikai pártokról, sokat nem értettem belőle, mert dánul volt:

Az evés-ivásból aztán már én is ki tudtam venni a részem. Tipikus dán kaja: rozskenyér, disznózsírral megkenve, szárított vöröshagymával megszórva, sörrel leöblítve. Hozzá dán gyomorkeserű. Hát nem lesz a kedvencem, brrr...

Egy másik iroda:

És a kedvencem! Nielsről, a csoport egy korábbi tagjáról kiderült, hogy földönkívüli! Nincs mit tenni, bizony fel kell boncolni! Recsegnek a csontok, sercegnek az inak, végül Niels mellkasa megadja magát. A boncoló orvost megdöbbentő látvány fogadja: Niels szíve helyén piros, mája helyén kék, tüdeje helyén pedig zöld színű, formátlan massza. Ez már az orvosnak is komoly feladat! Vajon milyen anyagból lehetnek ezek a szervek? Áfonya, alma, banán, vanília, menta, petrezselyem? Az ízlelésbe a közönséget is be kell vonni! És vajon Niels vére mitől ilyen sárga színű?

Tényleg ők voltak a legötletesebbek! Megérdemelték a serleget! 

Az este végére mindenki nagyon jól érezte magát :)

Tulajdonképpen mit is csinálok itt?

Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem a blog írását, nem majdnem négy hónap után írni erről, de jobb későn, mint soha!

Akkor kezdjük az elejétől. A dán nyelvkurzusról már írtam egy korábbi bejegyzésben. Ez egy egy hónapos gyorstalpaló tanfolyam volt augusztusban, az őszi szemeszter kezdete előtt. Néhány nagyon alap dolgot sikerült megtanulnom, amit azóta folyamatosan felhasználok arra, hogy ámulatba ejtsem dán ismerőseimet. Ezen kívül sajnos nem sok mindenre megyek vele, például hosszabb beszélgetést nem tudok kezdeményezni dánul. Persze folytathattam volna a nyelvtanulást félév közben is, de (egyesek számára talán teljesen érthetetlen módon) én az időmet kémiával töltöttem, ahelyett hogy a dán nyelv szépségeivel behatóbban foglalkoztam volna.

Mert ami miatt igazából itt vagyok: a diplomamunkám készítése. A téma Szegedről származik, az ottani témavezetőm hozott létre egy együttműködést a koppenhágai egyetem biofizikai kémiai kutatócsoportjával, így kerültem én is ide. Maga a Kémia Tanszék épülete nem valami szép kivülről, szerintem a 80-as években épülhetett, szürke, szögletes, beton. Ez egy jobban sikerült fénykép az intézet honlapjáról. Most is hasonlóan néz ki, csak sárga nárciszokat el kell felejteni.

Egy DNS-hasító (nukleáz) enzimmel foglalkozunk, meg szeretnénk érteni, hogy mi az összefüggés a fehérje szerkezete és működése között, és hogy esetleg a működést hogyan lehetne szabályozottá tenni. Ennek érdekében különböző mutáns fehérjéket állítunk elő és vizsgálunk. Először elő kellett állítani a fehérjéket. Sajnos elég rövid ideig vagyok itt, ezért a fehérjeszintézisre nem maradt valami sok időnk, ami azt eredményezte, hogy október és november hónapot szinte teljesen végig kellett dolgoznunk, gyakran éjszaka is dolgoztunk. Ez meg is látszik az októberben és novemberben írt blogbejegyzések számán...  A fehérjék szerkezetét úgy lehet meghatározni, ha kristályt állítunk elő belőlük, aztán azokat Röntgen-fénnyel besugározzuk. A legnehezebb része a dolognak a fehérjék kristályosítása. Nagyon sok fehérje van, ami egyáltalán nem hajlandó kristályosodni, ha meg mégis, akkor is nagyon nehéz megtalálni azt a körülményt, ahol megfelelő kristályokat lehet előállítani. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a fehérjéket csak nagyon sok, fáradságos munkával lehet előállítani, általában kevés van belőlük, így nem lehet a kristályosítással a végtelenségig próbálkozni. Sokan mondják, hogy a fehérjék kristályosítása inkább művészet, mint tudomány! Mivel nagyon pici mennyiségekkel dolgozunk, általában nagyon pici, pár mikrométer hosszú kristályok keletkeznek. Ezeket szabad szemmel nem is lehet látni. Szerencsére nekem nem kellett mindent előlröl kezdenem, mert múlt félévben már volt itt egy PhD-hallgató a szegedi csoportból, aki elkezdte a munkát. Pár hete találtunk egy viszonylag nagyobb kristályt. Nos, nem olyan szabályos az alakja mint pl egy szervetlen sókristályé, kicsit suta is, de fehérje kristály, és én nagyon-nagyon örültem neki! Így néz ki mikroszkóp alatt:

Koppenhágától egy órányi útra, Lundban, Svédországban van egy nagyobb szinkrotron (elektron gyorsító gyűrű), ide szoktuk elvinni a kristályokat mérni. A fenti kristályt megmérve nagyon szép eredményeket kaptunk!

Nos, egyelőre ez nekem is csak egy kupac pontnak tünik, de elárulom, hogy ezekből a pontokból tudjuk kiszámolni a fehérje szerkezetét! :) Mostanság ezeknek a pontoknak az elemzésével foglalkozom, illetve elkezdtem járni egy krisztallográfiás kurzusra. 

Itt történt meg velem először, hogy a kedvenc elegyem, a csokoládét elemeztük előadáson! A tanár behozott két tál csokoládét. Az egyik tál csokoládét pár perce betette előtte a mikróba, hagyta megolvadni, aztán visszahülni. A feladatunk az volt, hogy látvány, illat és íz szempontjából elemezzük, hogy milyen különbségeket okozott a melegítés és visszahűtés a csokoládéban! A melegített csokoládé sokkal puhább volt, kevésbé fényes, valamint ízlelés közben nem okozott hűs érzést a szájban, ellentétben a friss csokival. Mint kiderült ennek oka a a csokoládé egyik fő alkotójának, a kakaóvajnak a polimorfizmusa (különböző kristálymódosulatok). A különböző módokon előállított csokoládékban más-más kakaóvaj kristályok voltak, ez okozta a különbséget. Ilyen feladatokat szivesen fogadnék Szegeden is!

Kastélyok Koppenhágában: Amelienborg és Rosenborg Slot

Koppenhága belvárosában, a Sjælland és Holmen szigeteket elválasztó csatorna partján áll a királynő rezidenciája, Amelienborg. 1689-ig a téren állt egy kis kastély, amelyet Zsófia Amália, III. Frederik felesége építtetett, és ezért utána Sophie Amelienborgnak hívták. A jelenlegi, négy épületből álló palota 1750-re készült el. Minden nap délben zajlik az őrségváltás. Ilyenkor a teret ellepik a tülekedő, fényképezőgépet kattogtató, pofátlan turisták, akik igyekeznek minél több képet készíteni a rezesbandáról és a medveszőr-kucsmás őrökről, amint a játékpuskának kinéző fegyverükkel masíroznak. Nekem sikerült pár közeli képet készítenem. Úgy látszik, kellőképpen pofátlan voltam :)

A lenti képen a háttérben a Márványtemplom kupolája is látszik. Sajnos jobb képet nem sikerült készítenem, mert mostanság szinte minden fel van állványozva a felújítási munkák miatt.

Mikor mi ott voltunk a királynő éppen nem volt otthon. Honnan tudom? Hogy otthon van-e a királynő, a felhúzott dán zászló jelzi.

A csatorna másik oldalán, pontosan szemben a palotával áll a Királyi Operaház. A dánok körében csak Kenyérpirítónak becézett épület az egyik nagy áruházlánc tulajdonosának adományából épült 2003-ban. 

Érdekesség, hogy az épület tervezésekor figyelembe kellett venni a mellette álló, múzeális értékű kikötői darut. Így az opera stílusának harmóniában kellett lennie a daruéval. 

A rossznyelvek szerint azért pont a palotával szemben épült az opera, mert a pénzt adományozó üzletember így akarta saját nagyságát kifejezni. Egyik oldalon a királynő, a másikon ő...

A másik kastély Koppenhágában a Rózsák Kastélya, azaz a Rosenborg Slot. Állítólag IV. Krisztián saját tervei szerint építtette. A kastélyt eredetileg mulatságok helyszínének szánták. Ma már múzeum található benne. 

A kastély mellett található az egyik leglátogatottabb park Koppenhágában, a Király Kertje, azaz Kongens Have. Mikor szép idő van, nagyon sok ember kijön ide piknikezni, sörözni vagy csak egyszerűen élvezni a napsütést. 

Møns Klint még egyszer

Ugyan egyszer már jártam Møns Klintnél, de mivel a  Természettudományi Kar is szervezett nekünk egy csoportos kirándulást ide, gondoltam elmegyek még egyszer. És mennyire megérte! Ez alkalommal nem volt köd, hanem ragyogóan sütött a nap. Mikor először voltam itt, a tengerpartra nem lehetett lemenni, mert a nyáron sok eső esett, ami miatt a sziklák tetejét borító homokréteg meglazult, és a földcsuszamlás veszélye miatt lezárták a partra vezető lépcsőket. Mikor másodszor itt jártam, újra kinyitották a lejáratot!

Íme néhány kép:

Dán szokás, hogy ha elmennek valahova kirándulni, akkor kitalálnak mindenféle játékokat. Felosztottak minket csoportokra, és azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk egy fosszíliát a tengerparton, írjunk egy dalt és koreografáljunk hozzá egy táncot! Először megdöbbentünk rajta, de végül jó móka volt! 

A dal:

Limestones, we are the limestones

And we're fossil hunting at Møns Klint.

We are from Copenhagen

and we're mostly doing full degree.

Science, oh we love it very much!

Doing Physics, Chemistry and such!

Limestones, we are the limestones

And we're gonna kick your asses,

gonna kick your asses,

straight back to history!

Kitaláljátok melyik dal szövegét írtuk át? :)