A dán konyháról

Nem lenne teljes a Dániáról szóló élménybeszámoló, ha nem írnék pár sort a dán konyháról is. Sokan az északi konyhát silánynak és unalmasnak tartják, főként a friss alapanyagok hiánya miatt. A fanyalgók kedvéért elmondom, hogy 2010-ben és 2011-ben is a koppenhágai Noma éttermet választották a világ legjobb éttermének! Ők elsősorban az új típusú északi étrend kifejlesztésével hívták fel magukra a figyelmet: a tradícionálisan, Észak-Európában fellelhető alapanyagokból alakítottak ki egy egészséges étlapot. Alapanyagai között fellelhető a pézsmatulok, a tengeri alga, a kékkagyló, a fésűkagyló, a birka, a velő, az éretlen, fekete bodza vagy a szagosmüge. Hm... egészen fenségesen hangzik, nem?

Én itt nem jártam, viszont megkóstoltam néhány tipikus dán ételt. Általánosságban azt mondanám, hogy a dán ételek nagyon egyszerűek, a dánok nem bonyolítják túl a főzést. Nagyon rossz blogger vagyok, mivel nem hordtam magammal mindenfelé a fényképezőgépemet, hogy megörökítsem, amiket eszek, hogy aztán azt megosszam az olvasókkal. Ezért most a google-ről letöltött képekkel kell mindenkinek beérnie. Remélem, a személyes élménybeszámoló mindenkit kárpótolni fog ezért a mulasztásért :)

Akkor kezdjük az elején! A kevés napfény miatt a búza nem terem jól Észak-Európában, ezért ennél sokkal általánosabb a rozs termesztése. A tipikus dán rozskenyér, a rugbrød. A szó kiejtését öt hónapon keresztül próbáltam megtanulni, de arra a következtetésre jutottam, hogy ez csak dán anyanyelvű egyéneknek megy. Valahogy így: hruhggbhrrrölll. Ez az otthoni rozskenyérnél sokkal sűrűbb, már-már fekete kenyér, tele van midenféle magvakkal, és nagyon magas a rosttartalma. Külsőre körülbelül egy féltéglára hasonlít. 

Az íze fehér kenyérhez szokott embernek elsőre meglehetősen sokkoló. Száraz, kemény, sűrű, és a tetejébe savanykás is. A dánok imádják, ebédre is ezt eszik szendvicsként. A külföldiek két csoportba sorolhatók: akik ki nem állhatják (főként az olaszok, franciák) és akik nagyon szeretik. Én azt hiszem, a második csoportba tartozom. Pár nap után nagyon meg lehet szeretni az állagát, főként a sok magot, ami benne van. Ennek ellenére dán ismerőseim rendszeresen megfeddtek, mert nem eszem belőle eleget, főként mert néha főtt ételt merészeltem ebédelni az itt megszokott szendvics helyett. A tipikus dán szendvics, ami főétel gyanánt szolgál, a smørbrød. Ez tulajdonképpen egy szelet rozskenyér bármivel: sült hús, hal, májkrém, zölségek, stb.

Tipikus dán étel a bőrével együtt sült vékony sertésszelet, amit héjában sült, vagy főtt burgonyával és ánizzsal ízesített lilakáposztával esznek. Ilyenkor a bőr finom ropogósra sül. Hozzá barna szósz van. Azt, hogy a barna szósz pontosan mit tartalmaz, jótékony homály fedi, nekem az íze alapján úgy tönik, karamell van benne. Nagyon finom.

Az utóbbi hetekben volt szerencsém részt venni két karácsonyi ebéden is. Ez azt jelenti, hogy az emberek pár nappal karácsony előtt a munkahelyen elfogyasztják a tradícionális karácsonyi ebédet (ami nem azonos a karácsonyi vacsorával, amit szenteste esznek). Előételként rozskenyeret szokás enni apró rákokkal főtt tojással, és marinált heringgel. Ennek három típusa van: a curryvel ízesített és a paradicsomos vagy sima. Mind a három, de különösen  a második kettő erősen sokkoló hatású. A nyálkás, csúszós heringet ecettel ízesítik, így az savanyú lesz. Jó sok hagymával, rozskenyérrel meg sörrel eszik. Hááát... nem olyan rossz, de nem lesz a kedvencem. 

Főételként különböző húsok barna szószban, húsgolyók (a fasírthoz hasonló), vagy sült halszeletek voltak. 

Édességként æbleskivert ettünk forralt borral. Ez tulajdonképpen egy sűrű palacsintatésztából sütött gömb alakú sütemény, amit lekvárral és porcukorral tálalnak. A szó jelentése almaszelet. Rejtély számomra, miért hívják így, hiszen nincsen benne alma...

Egyébként a dán sütemények rendszerint nagyon édesek. A leveles tésztából készült, marcipánnal, fahéjjal, almával, csokoládéval vagy vaníliakrémmel töltött péksüteményt, amit külföldön csak danishként ismernek, itt minden pékség kínálatában megtalálható. Tévedés lenne azt hinni, hogy nem túl édes, hiszen leveles tésztáról van szó, mert a tetején gyakran cukormáz is van! Aki nem szereti az édeset, annak biztosan nem tetszene, egyébként Dániába látogatóknak szerintem kötelező kipróbálni, mert nagyon finom! 

Ami nekem még nagyon tetszett a tipikus nyári finomság: koldskål és kammerjunker. Ez tulajdonképpen cukorral és citromlével ízesített író, amibe kis, félgömb alakú kekszeket dobálnak. Nyáron, melegben, jól behűtve, nagyon-nagyon finom!