2011. november 26., szombat

Tulajdonképpen mit is csinálok itt?

Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem a blog írását, nem majdnem négy hónap után írni erről, de jobb későn, mint soha!

Akkor kezdjük az elejétől. A dán nyelvkurzusról már írtam egy korábbi bejegyzésben. Ez egy egy hónapos gyorstalpaló tanfolyam volt augusztusban, az őszi szemeszter kezdete előtt. Néhány nagyon alap dolgot sikerült megtanulnom, amit azóta folyamatosan felhasználok arra, hogy ámulatba ejtsem dán ismerőseimet. Ezen kívül sajnos nem sok mindenre megyek vele, például hosszabb beszélgetést nem tudok kezdeményezni dánul. Persze folytathattam volna a nyelvtanulást félév közben is, de (egyesek számára talán teljesen érthetetlen módon) én az időmet kémiával töltöttem, ahelyett hogy a dán nyelv szépségeivel behatóbban foglalkoztam volna.

Mert ami miatt igazából itt vagyok: a diplomamunkám készítése. A téma Szegedről származik, az ottani témavezetőm hozott létre egy együttműködést a koppenhágai egyetem biofizikai kémiai kutatócsoportjával, így kerültem én is ide. Maga a Kémia Tanszék épülete nem valami szép kivülről, szerintem a 80-as években épülhetett, szürke, szögletes, beton. Ez egy jobban sikerült fénykép az intézet honlapjáról. Most is hasonlóan néz ki, csak sárga nárciszokat el kell felejteni.


Egy DNS-hasító (nukleáz) enzimmel foglalkozunk, meg szeretnénk érteni, hogy mi az összefüggés a fehérje szerkezete és működése között, és hogy esetleg a működést hogyan lehetne szabályozottá tenni. Ennek érdekében különböző mutáns fehérjéket állítunk elő és vizsgálunk. Először elő kellett állítani a fehérjéket. Sajnos elég rövid ideig vagyok itt, ezért a fehérjeszintézisre nem maradt valami sok időnk, ami azt eredményezte, hogy október és november hónapot szinte teljesen végig kellett dolgoznunk, gyakran éjszaka is dolgoztunk. Ez meg is látszik az októberben és novemberben írt blogbejegyzések számán...  A fehérjék szerkezetét úgy lehet meghatározni, ha kristályt állítunk elő belőlük, aztán azokat Röntgen-fénnyel besugározzuk. A legnehezebb része a dolognak a fehérjék kristályosítása. Nagyon sok fehérje van, ami egyáltalán nem hajlandó kristályosodni, ha meg mégis, akkor is nagyon nehéz megtalálni azt a körülményt, ahol megfelelő kristályokat lehet előállítani. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a fehérjéket csak nagyon sok, fáradságos munkával lehet előállítani, általában kevés van belőlük, így nem lehet a kristályosítással a végtelenségig próbálkozni. Sokan mondják, hogy a fehérjék kristályosítása inkább művészet, mint tudomány! Mivel nagyon pici mennyiségekkel dolgozunk, általában nagyon pici, pár mikrométer hosszú kristályok keletkeznek. Ezeket szabad szemmel nem is lehet látni. Szerencsére nekem nem kellett mindent előlröl kezdenem, mert múlt félévben már volt itt egy PhD-hallgató a szegedi csoportból, aki elkezdte a munkát. Pár hete találtunk egy viszonylag nagyobb kristályt. Nos, nem olyan szabályos az alakja mint pl egy szervetlen sókristályé, kicsit suta is, de fehérje kristály, és én nagyon-nagyon örültem neki! Így néz ki mikroszkóp alatt:


Koppenhágától egy órányi útra, Lundban, Svédországban van egy nagyobb szinkrotron (elektron gyorsító gyűrű), ide szoktuk elvinni a kristályokat mérni. A fenti kristályt megmérve nagyon szép eredményeket kaptunk!


Nos, egyelőre ez nekem is csak egy kupac pontnak tünik, de elárulom, hogy ezekből a pontokból tudjuk kiszámolni a fehérje szerkezetét! :) Mostanság ezeknek a pontoknak az elemzésével foglalkozom, illetve elkezdtem járni egy krisztallográfiás kurzusra. 

Itt történt meg velem először, hogy a kedvenc elegyem, a csokoládét elemeztük előadáson! A tanár behozott két tál csokoládét. Az egyik tál csokoládét pár perce betette előtte a mikróba, hagyta megolvadni, aztán visszahülni. A feladatunk az volt, hogy látvány, illat és íz szempontjából elemezzük, hogy milyen különbségeket okozott a melegítés és visszahűtés a csokoládéban! A melegített csokoládé sokkal puhább volt, kevésbé fényes, valamint ízlelés közben nem okozott hűs érzést a szájban, ellentétben a friss csokival. Mint kiderült ennek oka a a csokoládé egyik fő alkotójának, a kakaóvajnak a polimorfizmusa (különböző kristálymódosulatok). A különböző módokon előállított csokoládékban más-más kakaóvaj kristályok voltak, ez okozta a különbséget. Ilyen feladatokat szivesen fogadnék Szegeden is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése