2012. szeptember 22., szombat

Kirándulás Tokióba I: Aszakusza templom

Szegedi témavezetőm, Béla egy együttműködésnek köszönhetően idén nyáron két hónapot töltött Tsukubában. Szerencsére úgy alakult, hogy a két hónap utolsó egy hete egybeesett az én érkezésem hetével, így rengeteg mindenben tudott segíteni és tanácsokkal ellátni. És még arra is volt időnk, hogy elmenjünk együtt Tokióba, és megmutassa nekem kedvenc helyeit :)
Először Tokió egyik legrégebbi városrésze, Aszakusza felé vettük az irányt. Századokon keresztül Tokió szórakozónegyede volt, azóta az újonnan felépült színes, csillogó-villogó, modern városrészek elhódították tőle ezt a szerepet. Manapság a legtöbb ember a Japán-szerte híres és gyönyörű buddhista templom miatt látogat ide. Hogy kicsit pontosabb legyek: olyan 30 millió ember látogat ide évente. 
A Szenszo-dzsi Tokió legidősebb buddhista temploma. A legenda szerint i.sz. 628-ban két testvér a közelben levő Szumida folyónál halászott, amikor a vízből felbukkanni látták Kannon, a könyörületesség istennőjének szobrát. Hiába próbálták a szobrot visszaengedni a vízbe, az minduntalan újra a felszínre bukott. 

Fishermen catch a statue of Bodhisattva Kannon

A falu elöljárója, Nakamoto Hadzsino felismerve a szobor szentségét templomot emelt neki, ahol az emberek elé járulhattak és imádkozhattak. Az első templom i.sz. 645-ben épült, amit a századok során több, kisebb templom építése követett. A második világháború során az amerikai légitámadások miatt a templomot szinte teljesen porig bombázták. A háborút követő években a templom-komplexumot teljes egészében az eredeti formában újjáépítették, így a templom az újjászületés és a béke szimbólumává vált Japánban.
A templomhoz közeledve először először a Kaminamarimon kapun kell áthaladnunk.


A kapu közepén egy hatalmas, négy méter magas, vörös lampion található. Nos, én nem tudom elolvasni, de állítólag a kapu neve áll rajta. Balról Fudzsin, jobbról Raidzsin a szél és a vihar sintó isteneinek szobrai foglalnak helyet. A hívők eleinte azért imádkoztak ezekhez az istenekhez, hogy megvédjék a templomot a tájfunoktól, árvizektől és tüzvésztől. Ma már mindenfélét lehet kérni tőlük pl jó egészséget, boldog életet, jó rizstermést stb. A kapu 1865-ben egy nagy tűzvészben teljesen felperzselődött. 95 évvel később épült újjá a Panasonic gyár adományának köszönhetően.
A kapun áthaladva egy keskeny, emberekkel tömött útszakaszon találjuk magunkat, aminek mentén mindeféle vallási tárgyakat árusítanak. 


Az úton végighaladva elérkezünk a Hozomon kapuhoz. 


Ez a kapu a századok során több alkalommal is leégett, aztán minduntalan újjáépítették. A kapu belsejében ősi buddhista ereklyéket őriznek. A modern kornak megfelelően komoly katasztrófa-megelőző rendszerrel is felszerelték a legutóbbi újjáépítés során. 
Innen már egyenes utunk vezet a központi templomhoz. 




Az újjáépítés során tejesen megőrizték a templom eredeti küllemét, de a falakat betonoszlopokkal, a tetőt pedig titánnal erősítették meg, hogy az épület ellenállóbb legyen a földrengésekkel és tűzvészekkel szemben. Sajnos az épület belsejében a fényviszonyok miatt nem tudtam éles képeket készíteni.



A templombelső két részből áll: a betonpadlós rész, ahol a hívők imádkozhatnak, és a belső, tatamival borított padlójú rész, ahol díszes, arannyal díszített szentélyben ül Kannon istennő szobra. Ide csak a buddhista papok léphetnek be. Ahhoz, hogy az ember imádkozhasson az istennőhöz, előbb aprópénzt kell bedobni egy nagy fadobozba. Nálam éppen nem volt apró jen, úgyhogy egy 5 dinárost dobtam be. Remélem, a japán istenek elfogadnak külföldi valutát is :) Ha  fizettünk, jó hangosan tapsolni kell, hogy az istenek ránk figyeljenek a nagy hangzavarban, majd elmondani a kívánságunkat. A templom körül gyönyörű japán kert található. 





Kicsit odébb egy 5 szintes pagoda (ujjáépítés után földrengésbiztos):



És még néhány kisebb templom:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése