Doktori képzésünk első kurzusa egy két napos bevezető szeminárium volt. Itt bővebben beszéltek nekünk a képzés lényegéről és a tantervről. Ezen kívül vendégelőadók előadásait is meghallgathattuk, akik saját életútjukról és karrierjükről beszéltek, hogy így tájékozódjunk arról, miféle karrier várhat ránk a doktori cím megszerzése után.
A Tsukubai Egyeten humán biológia doktori iskolája új képzésnek számít, hiszen csak ez év áprilisában indult az első évfolyam. A programot a Japán Oktatási Minisztérium kiemelten támogatja. Ennek fontosságát mutatja, hogy a támogatás elnyerésére 200 pályázat érkezett Japán teljes területéről, és csupán 4 doktori képzés élhet ezzel a különleges anyagi forrással.
Doktori iskolánk abból a szempontból is különlegesnek számít, hogy tantervünk nagyon interdiszciplináris. Felismerve, hogy a tudományterületek jelenlegi felosztása felbomlani látszik, és az átmeneti területek rohamos fejlődésnek indultak, Japánban egyre több interdiszciplináris képzést indítanak, mind az alap- mind mester- és doktori képzések szintjén. Ha csak az orvosi kutatásokat nézzük, megfigyelhető, hogy manapság már egyáltalán nem olyan módszerket használnak, mint például húsz évvel ezelőtt. Ma már az a cél, hogy az emberi test működését molekuláris szinten, a fehérjék, és a DNS kölcsönhatásain keresztül tanulmányozzák. Ennek ellenére az orvostanhallgatók például Magyarországon alig tanulnak fizikát, kémiát vagy matematikát. Arról nem is beszélve, hogy Japánban az orvosi karon két féle szakra lehet járni: az orvosképzést elvégzőkből orvos, az orvosi tanulmányokat elvégzőkből pedig kutatók lesznek. A mi képzésünk még a Japánban szokásos doktori képzésekhez képest is interdiszciplináris. Lesznek kurzusaink orvosi tárgyakból, biológiából, biokémiából, kémiából, gyógyszerészi tárgyakból, matematikából, informatikából, sőt még közgazdaságtanból is. Érdekesség, hogy olyan kurzust is hallgathatunk, ami feljődő országokban fellépő problémákkal és azok megoldásával foglalkozik. A kurzusokon kívül mindenki kutatómunkát is fog végezni, amiből megírjuk majd doktori dolgozatunkat.
Képzésünk nemzetközi is, hiszen a hallgatók alig negyede japán nemzetiségű.
Kiterjedt együttműködéseknek köszönhetően lehetőségünk van külföldi egyetemeken történő rövidebb-hosszabb kutatómunka végzésére vagy ipari együttműködés kialakítására Japánban vagy külföldön.
A doktori iskoláról tanáraink tartottak ismertető előadásokat:
A doktori képzésre 16-an nyertünk felvételt, de a szemináriumon nagyon sok tanárunk is részt vett, hiszen a szeminárium célja az is volt, hogy megismerkedjünk velük.
Vendégelőandóink életükről beszéltek nekünk, arról milyen munkát vállalhatunk a doktori elvégzése után. Természetesen mindenki előtt nyitva van a lehetőség az akadémiai karrierre valamelyik egyetemen vagy kutatóintézetben Japánban vagy a világ bármely országában. Erről azonban tudni kell, hogy az egyetemi állások száma nagyon korlátozott, csupán néhány embernek lesz lehetősége ilyen munkát kapni.
Aztán arra is van lehetőség, hogy a gyógyszeriparban helyezkedjünk el, mint kutatók vagy tanácsadók.
Ezen kívül nemzeti vagy világszervezeteknél is dolgozhatunk lokális vagy globális, embereket érintő egészségügyi vagy környezetvédelmi problémák megoldásán. Esetleg magáncégeknél is el lehet helyezkedni mint kutató vagy üzletkötő.
Az előadások után közös vacsorán vettünk részt, ahol mindenki röviden bemutatkozott, elmondta, honnan jött, mit tanult eddig, milyen kutatásokkal foglalkozott. Ezek után kötetlenül lehetett beszélgetni hallgatókkal, tanárokkal vagy a meghívott vendégekkel.
Ha valaki azt hinné, az este hátralevő részét iszogatással, beszélgetéssel töltöttük, nagyon téved. Kitalálták ugyanis, hogy a második napon tartson mindenki egy bemutatkozó előadást, amibe az előző napon hallottak alapján megfogalmazott jövőbeli terveit is belefoglalja. Én nem igazán szeretem az ilyesmit, különösen azt nem, hogy úgy kell beszélnem a jövőmről, mintha valamiféle sziklaszilárd elképzeléseim lennének, mivel egyáltalán nincsenek. De a japánoknak az a természetes, hogy mindent jó előre elterveznek és célokat tűznek ki maguk elé. Nem volt mese, meg kellett szerkeszteni az előadást. Végül hajnali kettőkor tudtam befejezni.
Másnap szapora ásítások és hunyorgások közepette sikerült megtartanunk az előadásunkat.
A két napos szemináriumot azok az évfolyamtársaim szervezték, akik áprilisban kezdték a képzést. Köszönet nekik, nagyon ügyesek és lelkesek voltak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése