Az út a Grand Canyontól Los Angelesig több, mint 500 mérföld, ezért Tamással úgy gondoltuk, a Grand Canyonban eltöltött délelőtt után már nem vállalkozunk ilyen hosszú út megtételére, és inkább két napot szánunk arra, hogy eljussunk az angyalok városába. Eldöntöttük tehát, hogy valahol megállunk éjszakára. De hol? Az út meglehetősen hosszan vezet a kietlen Mojave-sivatagon keresztül, ahol szinte semmilyen település nincsen. Elkezdtük hát bújni a térképet, és felfedeztük, hogy valahol fél úton van egy Joshua Tree nevezetű nemzeti park. Az előző írásokból kiderült már, mennyire gondosan (nem) néztünk utána a látnivalóknak és (nem) terveztük meg az utat. Jól tájékozottak révén, természetesen egyikünk se hallott még a Joshua Treeről, beírtuk hát a nevet a Google képkeresőjébe. A képek láttán bekövetkezett megdöbbenést és áll-leesést nehéz lenne szavakkal leírni. A lényeg az, hogy eldöntöttük, egy éjszakát a Joshua Treenél töltünk, és megnézzük a parkot, mert ezt a helyet látni kell!
Ebből is látszik, sok dologra véletlenül jöttünk rá a nyolc napos út során, de a dolgok mindig a lehető legjobban sültek el.
Mint már említettem, az út a Mojave-sivatagon vezetett keresztül. Las Vegas igen nagy és a Grand Canyon viszonylagosan nagy népsűrűsége után már el is felejtettük, milyen az, amikor amerre néz az ember, a nagy semmit látja, és óránként jó esetben 1-2 autóval találkozik.
Ebből is látszik, sok dologra véletlenül jöttünk rá a nyolc napos út során, de a dolgok mindig a lehető legjobban sültek el.
Mint már említettem, az út a Mojave-sivatagon vezetett keresztül. Las Vegas igen nagy és a Grand Canyon viszonylagosan nagy népsűrűsége után már el is felejtettük, milyen az, amikor amerre néz az ember, a nagy semmit látja, és óránként jó esetben 1-2 autóval találkozik.
Azt hiszem, aznap este láttam életem leggyönyörűbb naplementéjét. A sivatagban a nagyon kicsi fényszennyezés miatt az alkony egészen páratlan szépségű, a lenyugvó nap fénye ezer féle színnel csipkézi a végtelen égboltot.
A látványal alig tudtunk betelni, úgyhogy folyamatosan bámultunk kifelé a kocsi ablakából. Este hullafáradtan értünk oda 29 Palms településhez (ahol meglátásom szerint 29-nél több pálma volt), hogy ebben az oázisban töltsük az estét, mielőtt másnap reggel megnézzük a nemzeti parkot.
A Joshua Tree tele van meglepetéssel. Nem számítottunk rá, de ez a hely lett az egyike azoknak, amik a legjobban tetszettek. A park sokkal kisebb, mint a többi, ahol előtte voltunk, emberi léptékű, néhány óra alat kényelmesen bejárható, telis-tele van érdekesebbnél érdekesebb forma- és színvilágú sziklákkal, holdbéli tájakkal, hatalmas, szélcsiszolta gránittömbökkel, és a legfontosabb, Józsué fákkal. A park nevét adó, groteszk, embernél nagyobb yuccaféle csak itt, a Mojave-sivatag ezen a részén él meg.
Koponya formájú szikla :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése