Az időjárás kezd egyre hidegebbre fordulni, és ahogyan egyre csípősebb kint a levegő, egyre jobban esik visszagondolni a nyári napokra, amikor a hőségben és a 90%-os páratartalomban, egész nap verítékben fürödve támolyogtunk, és amikor a szabad ég alatt tölthettük az egész napot.
Ahogyan régebben írtam, Tsukuba várost észak-dél irányban egy hosszú, fákkal szegélyezett kerékpárút szeli át, ami áthalad az egyetemi városrészen és a központon is. Ha a kollégiumtól ezen az úton dél felé kerékpározunk (olyan 5 km-t), közben két nagyon szép parkra lelhetünk.
Először a Doho park esik utunkba. A park bejáratánál japán mesealakokról mintázott figurák fogadnak. Ezek mind nagyon népszerűek és ismertek Japánban, de én sajnos egyiket sem ismerem.
A park közepén kis tavacska található, ami tele van halakkal és madarakkal. Csomó japán (főleg a nyugdíjasok közül) azzal tölti a szabadidejét, hogy leül egy padra és nézegeti a madarakat órák hosszat. A szárnyasok cseppet sem félnek az emberektől, amiből arra következtetek, itt valamiért nem szeretik az emberek a vadkacsasültet. Még egy indok arra, miért is furcsák a japánok :) Mi azonban korántsem éreztük magunkat biztonságban, amikor a kacsák nemtetszésük jelenként vagy finom falatok reményében megrohantak minket.
Ha a Doho parkot elhagyva tovább tekerünk, a bicikliút mentén egyre sűrűbbé válnak a fák, mígnem az egész terep erdőre nem kezd emlékeztetni. Az erdős részből szinte egy nagy tisztásként válik ki az Akatsuka park. Itt nincsenek kacsák, csak gyönyörű, rózsaszín virágokat bontogató fák, zöldellő fenyők, kis dombocskák, tarkán pompázó virágágyások, nameg a közelben levő iskolából beszivárgott egyenruhás diákok és az elmaradhatatlan, fehér micisapkás, apró léptekkel totyogó, rendületlenül mosolygó, rekreációs sétájukat végző nyugdíjasok.
Számomra ez az eddigi legszebb park, amit Japánban láttam. Gyönyörű a színek és formák összhangja és a különböző növényfajok elrendezése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése