2014. március 30., vasárnap

Napfényes Kalifornia

A Tokióban hóban való döcögés, elakadás és a törölt repülőjárat után három nap késéssel ugyan, de sikerült eljutnom Santa Cruzba. 

A nap szikrázóan sütött, az idő csodálatos volt, nem túl meleg, de nem is hideg, sehol egy felhő. Egyszóval felüdülés volt a hideg és száraz japán tél után. 

Santa Cruz közvetlenül a Csendes-óceán partján fekszik úgy egy órányira délre San Franciscotól. A hely nem túlzottan nagy, viszont gyönyörű a fekvése, hangulatos, kissé európai stílusú a belvárosa, van egy nagyon hosszú, felváltva homokos és sziklás tengerpartja, aminek egyes szakaszai a világ legjobb szörfös helyei közé tartoznak, a kertvárosban sok a fából készült, viktoriánus villa, a kertek rendezettek, mindenhol rengeteg a szinesebbnél szinesebb virág, pálmafa vagy fenyő, a várost északi oldalről pedig dombok és mamutfenyő erdő határolja.

Én mivel csak egy hónapra mentem, egy vendégházban béreltem szobát. 


A villa több, mint száz évvel ezelőtt épült, nagyon hangulatos, a berendezés is autentikus. Néhány percre van az óceán és a városközpont is.







A városközpont nem szokványos amerikai stílusú, mert a főutcán csak egyirányban, lassan haladhatnak az autók, a forgalom gyér, a gyalogjárdák szélesek, és mindkét oldalon végig éttermek, kávézók, mozik és üzletek sorakoznak. Mindig nagy élet van, különösen hétvégente, amikor rengeteg ember sétálgat, nézelődik vagy ücsörög valamelyik kávéházban. Mondjuk ez a képeimen nem látszik, mert azok reggel, a laborba menet készültek. Szinte minden tíz méterenként utcazenészek gubbasztanak a járdán és mindenféle zenét játszanak. Néhányuk tényleg nagyon jó, mások kevésbé, és azt se lehet mindig megállapítani, hogy diákok-e, esetleg 'hivatásos utcazenészek', avagy muzikális hajléktalanok. Nagyon sok Santa Cruzban a hajléktalan. Ezek az emberek nem Santa Cruzban szegényedtek le (mert ez viszonylag gazdag környék), hanem valamelyik másik államban, aztán Kaliforniában kötöttek ki. Kalifornia állam nagyon megértő és befogadó a hajléktalanokkal szemben, a legtöbb ember, baloldali, liberális gondolkodású, a hajléktalanok pedig jól érzik magukat, mert mindig szép az idő, nem fáznak, hébe-hóba zenélnek vagy kertészkednek, senkinek nem ártanak, és senkit nem zavarnak.




A városközponttól alig pár saroknyira már lakóházak vannak. A vendégház közvetlen környezete az egyik legrégibb lakónegyed, ahol számos, gyönyörű fából készült ház áll. Felüdítő volt a japán tél után tavaszba csöppenni!









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése