Élet a Kémia Tanszéken

Mint az előző bejegyzésben írtam, most a Koppenhágai Egyetem krisztallográfus csoportjában dolgozom. Amikor idejöttem szeptemberben, hamar észrevettem, hogy itt elég más a munkához való hozzáállás mint Magyarországon vagy Szerbiában. Otthon például a laborban gyakran hangzavar van, mindig valaki beszél labormunka közben is, legtöbbször nem is szakmai, hanem személyes jellegű dolgokról, pl kivel mi történt hétvégén. Ehhez képest a dánok nem nagyon beszélnek munka közben, hanem tényleg mindenki arra öszpontosít, amit éppen csinál, gyakran teljesen csend van a laborban, annak ellenére, hogy több ember dolgozik ott egyszerre. Ezt eleinte nehéz volt megszokni, de így  pár hónap után, már belerázódva a rendszerbe, azt kell mondjam, hogy jobb ez így, mert sokkal jobban oda lehet figyelni a dolgokra, nem vonja el állandóan a figyelmem valami. Persze, a dánok is szoktak beszélgetni, de a hosszabb beszélgetések általában az ebéd- és kávészünetekre korlátozódnak. A laborban szinte kizárólag szakmai dolgokról beszélgetünk. Egyébként a dánok nem mondanám, hogy halálra dolgoznák magukat, nagyon kevés az olyan ember, aki napi nyolc óránál többet dolgozik, ráadásul állandóan kávészüneteket tartanak. Ennek ellenére mindenki nagyon jól halad a munkájával. Ennek oka szerintem az, hogy nagyon alaposan, átgondoltan dolgoznak, és mindent megterveznek előre. Meg zárójelben megjegyzem, hogy itt sokkal jobbak az anyagi körülmények, mint Magyarországon, éppen ezért sok mindent egyszerűbben, kevesebb munkával meg tudunk csinálni, mert rendelkezésre állnak a megfelelő anyagok, eszközök stb.

Persze nem csak munkával telnek a napjaink! Nemrég rendeztük meg a Tour de Office nevű bulit. Ennek a lényege, hogy minden iroda kitalál valamilyen témát, aminek jegyében rendezi be az irodáját, és szervez különféle játékokat. Persze étel, ital is van minden irodában. Ez utóbbi főként alkohol tartalmú :) A lényeg, hogy az emberek egyik irodából a másikba mennek, ott részt vesznek a játékokban, közben lehet ismerkedni, az est végére pedig meglehetősen részeggé válik mindenki :) A legötletesebben berendezett iroda egy vándorserleggel lesz gazdagabb. Íme egy kép a csoportról:

Akkor kezdjük talán tőlünk! A mi irodánk volt a magyar iroda. Alapanyagok hiányában nem igazán tudtuk autentikusan berendezni az irodát, csupán szines papírokból tudtuk kirakni a magyar zászlót. Összeállítottunk egy Magyarországról szóló, számomra nehéznek tünő kvízt. Meglepetésemre, szinte minden kérdésre tudták az  emberkék a választ. Így kellemesen csalódtam, a dánok sokkal többet tudnak Magyarországról, mint azt gondoltam volna. Persze az is lehet, hogy ez csak arra a pár emberre vonatkozik, akik a válaszokat bekiabálták, mert a többik végig bölcsen hallgattak :) Pilóta keksszel és házi főzésű pálinkával kínáltuk őket. Ez utóbbi különösen nagy sikert aratott :)

Akkor néhány kép a többi irodáról!

Így néz ki, mikor egy csomó eltökélt vegyész meg biokémikus rabolni indul. Harisnyába bújtatott fejjel, életveszélyes lézersugarakat kerülgetve indultunk neki a kincs megszerzésére. Hogy mi volt a kincs? Természetesen sör :)

Egy állítólag nagyon vicces paródia a dán politikai pártokról, sokat nem értettem belőle, mert dánul volt:

Az evés-ivásból aztán már én is ki tudtam venni a részem. Tipikus dán kaja: rozskenyér, disznózsírral megkenve, szárított vöröshagymával megszórva, sörrel leöblítve. Hozzá dán gyomorkeserű. Hát nem lesz a kedvencem, brrr...

Egy másik iroda:

És a kedvencem! Nielsről, a csoport egy korábbi tagjáról kiderült, hogy földönkívüli! Nincs mit tenni, bizony fel kell boncolni! Recsegnek a csontok, sercegnek az inak, végül Niels mellkasa megadja magát. A boncoló orvost megdöbbentő látvány fogadja: Niels szíve helyén piros, mája helyén kék, tüdeje helyén pedig zöld színű, formátlan massza. Ez már az orvosnak is komoly feladat! Vajon milyen anyagból lehetnek ezek a szervek? Áfonya, alma, banán, vanília, menta, petrezselyem? Az ízlelésbe a közönséget is be kell vonni! És vajon Niels vére mitől ilyen sárga színű?

Tényleg ők voltak a legötletesebbek! Megérdemelték a serleget! 

Az este végére mindenki nagyon jól érezte magát :)

Tulajdonképpen mit is csinálok itt?

Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem a blog írását, nem majdnem négy hónap után írni erről, de jobb későn, mint soha!

Akkor kezdjük az elejétől. A dán nyelvkurzusról már írtam egy korábbi bejegyzésben. Ez egy egy hónapos gyorstalpaló tanfolyam volt augusztusban, az őszi szemeszter kezdete előtt. Néhány nagyon alap dolgot sikerült megtanulnom, amit azóta folyamatosan felhasználok arra, hogy ámulatba ejtsem dán ismerőseimet. Ezen kívül sajnos nem sok mindenre megyek vele, például hosszabb beszélgetést nem tudok kezdeményezni dánul. Persze folytathattam volna a nyelvtanulást félév közben is, de (egyesek számára talán teljesen érthetetlen módon) én az időmet kémiával töltöttem, ahelyett hogy a dán nyelv szépségeivel behatóbban foglalkoztam volna.

Mert ami miatt igazából itt vagyok: a diplomamunkám készítése. A téma Szegedről származik, az ottani témavezetőm hozott létre egy együttműködést a koppenhágai egyetem biofizikai kémiai kutatócsoportjával, így kerültem én is ide. Maga a Kémia Tanszék épülete nem valami szép kivülről, szerintem a 80-as években épülhetett, szürke, szögletes, beton. Ez egy jobban sikerült fénykép az intézet honlapjáról. Most is hasonlóan néz ki, csak sárga nárciszokat el kell felejteni.

Egy DNS-hasító (nukleáz) enzimmel foglalkozunk, meg szeretnénk érteni, hogy mi az összefüggés a fehérje szerkezete és működése között, és hogy esetleg a működést hogyan lehetne szabályozottá tenni. Ennek érdekében különböző mutáns fehérjéket állítunk elő és vizsgálunk. Először elő kellett állítani a fehérjéket. Sajnos elég rövid ideig vagyok itt, ezért a fehérjeszintézisre nem maradt valami sok időnk, ami azt eredményezte, hogy október és november hónapot szinte teljesen végig kellett dolgoznunk, gyakran éjszaka is dolgoztunk. Ez meg is látszik az októberben és novemberben írt blogbejegyzések számán...  A fehérjék szerkezetét úgy lehet meghatározni, ha kristályt állítunk elő belőlük, aztán azokat Röntgen-fénnyel besugározzuk. A legnehezebb része a dolognak a fehérjék kristályosítása. Nagyon sok fehérje van, ami egyáltalán nem hajlandó kristályosodni, ha meg mégis, akkor is nagyon nehéz megtalálni azt a körülményt, ahol megfelelő kristályokat lehet előállítani. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a fehérjéket csak nagyon sok, fáradságos munkával lehet előállítani, általában kevés van belőlük, így nem lehet a kristályosítással a végtelenségig próbálkozni. Sokan mondják, hogy a fehérjék kristályosítása inkább művészet, mint tudomány! Mivel nagyon pici mennyiségekkel dolgozunk, általában nagyon pici, pár mikrométer hosszú kristályok keletkeznek. Ezeket szabad szemmel nem is lehet látni. Szerencsére nekem nem kellett mindent előlröl kezdenem, mert múlt félévben már volt itt egy PhD-hallgató a szegedi csoportból, aki elkezdte a munkát. Pár hete találtunk egy viszonylag nagyobb kristályt. Nos, nem olyan szabályos az alakja mint pl egy szervetlen sókristályé, kicsit suta is, de fehérje kristály, és én nagyon-nagyon örültem neki! Így néz ki mikroszkóp alatt:

Koppenhágától egy órányi útra, Lundban, Svédországban van egy nagyobb szinkrotron (elektron gyorsító gyűrű), ide szoktuk elvinni a kristályokat mérni. A fenti kristályt megmérve nagyon szép eredményeket kaptunk!

Nos, egyelőre ez nekem is csak egy kupac pontnak tünik, de elárulom, hogy ezekből a pontokból tudjuk kiszámolni a fehérje szerkezetét! :) Mostanság ezeknek a pontoknak az elemzésével foglalkozom, illetve elkezdtem járni egy krisztallográfiás kurzusra. 

Itt történt meg velem először, hogy a kedvenc elegyem, a csokoládét elemeztük előadáson! A tanár behozott két tál csokoládét. Az egyik tál csokoládét pár perce betette előtte a mikróba, hagyta megolvadni, aztán visszahülni. A feladatunk az volt, hogy látvány, illat és íz szempontjából elemezzük, hogy milyen különbségeket okozott a melegítés és visszahűtés a csokoládéban! A melegített csokoládé sokkal puhább volt, kevésbé fényes, valamint ízlelés közben nem okozott hűs érzést a szájban, ellentétben a friss csokival. Mint kiderült ennek oka a a csokoládé egyik fő alkotójának, a kakaóvajnak a polimorfizmusa (különböző kristálymódosulatok). A különböző módokon előállított csokoládékban más-más kakaóvaj kristályok voltak, ez okozta a különbséget. Ilyen feladatokat szivesen fogadnék Szegeden is!

Kastélyok Koppenhágában: Amelienborg és Rosenborg Slot

Koppenhága belvárosában, a Sjælland és Holmen szigeteket elválasztó csatorna partján áll a királynő rezidenciája, Amelienborg. 1689-ig a téren állt egy kis kastély, amelyet Zsófia Amália, III. Frederik felesége építtetett, és ezért utána Sophie Amelienborgnak hívták. A jelenlegi, négy épületből álló palota 1750-re készült el. Minden nap délben zajlik az őrségváltás. Ilyenkor a teret ellepik a tülekedő, fényképezőgépet kattogtató, pofátlan turisták, akik igyekeznek minél több képet készíteni a rezesbandáról és a medveszőr-kucsmás őrökről, amint a játékpuskának kinéző fegyverükkel masíroznak. Nekem sikerült pár közeli képet készítenem. Úgy látszik, kellőképpen pofátlan voltam :)

A lenti képen a háttérben a Márványtemplom kupolája is látszik. Sajnos jobb képet nem sikerült készítenem, mert mostanság szinte minden fel van állványozva a felújítási munkák miatt.

Mikor mi ott voltunk a királynő éppen nem volt otthon. Honnan tudom? Hogy otthon van-e a királynő, a felhúzott dán zászló jelzi.

A csatorna másik oldalán, pontosan szemben a palotával áll a Királyi Operaház. A dánok körében csak Kenyérpirítónak becézett épület az egyik nagy áruházlánc tulajdonosának adományából épült 2003-ban. 

Érdekesség, hogy az épület tervezésekor figyelembe kellett venni a mellette álló, múzeális értékű kikötői darut. Így az opera stílusának harmóniában kellett lennie a daruéval. 

A rossznyelvek szerint azért pont a palotával szemben épült az opera, mert a pénzt adományozó üzletember így akarta saját nagyságát kifejezni. Egyik oldalon a királynő, a másikon ő...

A másik kastély Koppenhágában a Rózsák Kastélya, azaz a Rosenborg Slot. Állítólag IV. Krisztián saját tervei szerint építtette. A kastélyt eredetileg mulatságok helyszínének szánták. Ma már múzeum található benne. 

A kastély mellett található az egyik leglátogatottabb park Koppenhágában, a Király Kertje, azaz Kongens Have. Mikor szép idő van, nagyon sok ember kijön ide piknikezni, sörözni vagy csak egyszerűen élvezni a napsütést. 

Møns Klint még egyszer

Ugyan egyszer már jártam Møns Klintnél, de mivel a  Természettudományi Kar is szervezett nekünk egy csoportos kirándulást ide, gondoltam elmegyek még egyszer. És mennyire megérte! Ez alkalommal nem volt köd, hanem ragyogóan sütött a nap. Mikor először voltam itt, a tengerpartra nem lehetett lemenni, mert a nyáron sok eső esett, ami miatt a sziklák tetejét borító homokréteg meglazult, és a földcsuszamlás veszélye miatt lezárták a partra vezető lépcsőket. Mikor másodszor itt jártam, újra kinyitották a lejáratot!

Íme néhány kép:

Dán szokás, hogy ha elmennek valahova kirándulni, akkor kitalálnak mindenféle játékokat. Felosztottak minket csoportokra, és azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk egy fosszíliát a tengerparton, írjunk egy dalt és koreografáljunk hozzá egy táncot! Először megdöbbentünk rajta, de végül jó móka volt! 

A dal:

Limestones, we are the limestones

And we're fossil hunting at Møns Klint.

We are from Copenhagen

and we're mostly doing full degree.

Science, oh we love it very much!

Doing Physics, Chemistry and such!

Limestones, we are the limestones

And we're gonna kick your asses,

gonna kick your asses,

straight back to history!

Kitaláljátok melyik dal szövegét írtuk át? :)

Luisiana, a modern művészetek múzeuma

Koppenhágától északra, a kis Humlebæk faluban található Dánia legismertebb múzeuma - a dánok szerint világhírű - Luisiana. Én előtte soha nem hallottam róla, persze attól lehet, hogy tényleg világhírű... A múzeum az 50-es években épült Knud Jensen gazdag üzletember megbízásából. Olyan múzeumot álmodott meg, ami gyökeresen eltért az akkoriban megszokottól. Azelőtt a múzeumok szinte kivétel nélkül városközpontokban, nagy, régi történelmi épületekben kaptak helyet. Az impozáns környezet és a hatalmas termek elkápráztatták a látogatót, önmagát kicsinek érezte a művészet nagysága mellett. Knud Jensen viszont olyan múzeumot szeretett volna létrehozni, ahol az emberek igazán ki tudnak kapcsolódni, és otthon érzik magukat. Az Øresund-szoros partján megvásárolt egy kis villát, és két ismeretlen, fiatal, dán építészt bízott meg átalakításával és további épületek tervezésével. Az alapötlet az volt, hogy a természettel harmóniában levő épület készüljön el. A múzeum közvetlenül a tenger partján található, gyönyörű park és tavacska veszi körül a másik oldalon. A hatalmas ablakoknak és hosszú üvegfolyosóknak köszönhetően az ember mindig közel érzi magát a természethez. A múzeum kertjében a kiállítás folytatódik, a fák között szobrokat állítanak ki. A másik fontos változtatás az volt, hogy sok helyre kanapékat helyeztek el, hogy a fáradt lábú látogatók bármikor megpihenhessenek és csak nézhessék a festményeket, szobrokat. Knud Jensen ragaszkodott hozzá, hogy a múzeumben kávézót is nyissanak, hogy ha az emberek elfáradnának, bármikor felfrissülhessenek. Ez akkoriban teljesen új dolog volt! Ezek a változtatások annyira népszerűek lettek, hogy rengeteg múzeum alkalmazta őket, és ma már teljesen természetesnek számítanak! Ezért úgy tekintenek Luisianara, mint az első modern múzeumra. Érdekes még a név eredete is. Ez ugyanis nem az Egyeüsült Államok Lusiana nevű államára utal, hanem Knud Jensen Luise nevű feleségeire. Mivelhogy három felesége volt élete folyamán, és mindet Luisének hívták!

Sajnos a beltéri képek nem lettek ilyen jók a rossz megvilágítás miatt. Két időszakos kiállítás volt. Az egyik modern építészettel és városrendezéssel kapcsolatos.

A másik Paul Klee és az ún. COBRA festőcsoport festményeit mutatja be. Sajnos erről csak nagyon gyatra képeket tudtam készíteni.. Klee a 20-30-as években festett főként. Felkeltették érdeklődését a gyermekek rajzai. Úgy gondolta, az akadémiai festészet elfordult a festészet valódi értelmétől, túlságosan mesterkéltté vált. A gyermekek rajzait sokkal ösztönösebbnek találta, amik a tudatalattihoz vezető utat rejtik magukban. Gyermekrajzokhoz hasonló festményket kezdett festeni, ihletet például saját fiától merített. A képeket látva először az az érzése az embernek, hogy egy 8 év körüli gyerek készíthette őket, és ilyet valószínűleg én is tudnék... Amúgy érdekes, nekem határozottan tetszik :) Az 50-es években alakult COBRA csoport tagjai három városból tevődtek össze, Koppenhágából, Brüsszelből és Amszterdamból - innen ered a nevük. Ők tulajdonképpen újraértelmezték Klee festményeit.