A múltkorjában végiglapozva a fényképalbumaimat feltűnt, hogy mennyi meg nem osztott képem van még. Noha a napok rövidülnek, és az ajtón kilépve az arcomba vágódó eső rögtön tudatositja bennem, milyen hónap is van, amikor végignézem ezt a napfényes Ausztráliában készült fotósorozatot, kicsit olyan érzésem van, mintha megint izzasztó harminc fok lenne, és a simogató napsütésben állnék Auszrália déli partján. Emlékszem, Tamással legalább egy millió képet készitettünk különböző szögekből, mert valahogy úgy éreztük, egyik kép se az igazi. Talán ez annak köszönhető, hogy három év elmúlt, és sok kedves emléket felidéznek, de mindenestre azóta nagyon a szivemhez nőttek ezek a képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése