Tsukuba városától északra két, szinte egyforma csúcsával emelkedik ki a síkságból a Tsukuba hegység, vagy ahogyan a helyiek hívják, Tsukuba-szán. A szán megszólítás eredetileg embereknek jár, és tiszteletadást fejez ki. A japánok ősi vallása, a sintó szerint a Földön minden teremtménynek, legyen az élő vagy élettelen, van egy istene. Ezért nagyon tisztelik és szeretik a természetet, a hegyekről pedig úgy beszélnek, mintha emberek lennének. Mikor a mentoromat, Ajumit arról kérdeztem, mikor mászhatnánk meg a hegyet, rögvest azt ajánlotta, valamikor október közepétől december elejéig menjünk, hiszen ilyenkor kezdenek sárgulni és lehullani a fák levelei, és lélegzetelállító látványban lesz részünk. A Tsukuba hegység az egyik legnépszerűbb hegy a Kantó régióban és egyike Japán száz legismertebb hegyének, ami tekintve, hogy Japán a kőzetlemezek nagy mozgékonysága és a magas vulkáni tevékenység miatt hegyekkel sűrűn szabdalt ország, azt mutatja, hogy erról a hegyről országszerte is nagyon sokan tudnak. Kirándulók ezrei keresik fel minden évben, hogy a hegy csodaszép, gazdag és színes növényvilágában és a hegyoromról nyíló kilátásban gyönyörködjenek.
Így hát mi is felkerekedtünk egy szép idővel kecsegtető napon, hogy meghódítsuk azt a bizonyos két csúcsot. Ajumin kívül, Ajumi barátja, Kenta és kollégái a robotfejlesztő intézetből tartottak velem.
A képen még nagyon frissen és lelkesen pózolunk a hegy bejáratánál álló narancssárga képződménynél, a torinál:
A tori szent helyek, leggyakrabban szentélyek bejáratát jelzi, ez ugyanis átjáró az istenek és az emberek világa között. Nem sokkal a tori után egy több, mint ezer éves, ősi sintó szentély áll, ahol Izanagi-no-Mikotónak és Izanami-no-Mikotónal emeltek oltárt. A mondák szerint ők az összes istenség, és maga Japán szülői is.
A szentély mellett kis japánkert áll:
A legenda szerint réges-régen egy istenség hosszú út után megfáradva éjjeli nyughelyet keresett magának. Előbb a Fudzsit kérte meg, adjon neki szállást. Az azonban gőgösen, tökéletes kúpjára mutatva visszautasította a kérést, mondván, neki nincsen szüksége az istenségre. A fáradt vándort végül a Tsukuba hegység fogdta be, aki még étellel-itallal is megvendégelte. Az istenség bőkezűen megjutalmazta őt később jó cselekedetéért. Ma a Fudzsi jeges, rideg és magányos, míg a Tsukuba hegyet csodálatos, buja növénytakaró fedi.
A túraút először egy sűrű bambuszerdőn keresztül vezetett felfelé. Feljebb érve ritkultak a bambuszfák, helyüket pedig pompázatos, barna, vörös, borostyán, okker és harsogó zöld levelekkel felöltöztetett lombhullató fák vették át. A látvány valóban mesés volt. Egyetlen dolog árnyékolta be boldogságunkat: a váratlanul a fejünkre zúduló, hideg eső. Egyrészt nem túl élvezetes nyaktól lábujjig elázva kapaszkodni felfelé, másrészt fényképezni sem tudtam, mivel a képeken semmi nem látszott :(
A Tsukuba hegység ismert az érdekes alakú sziklaképződményeiről. Néhol a sziklák úgy függenek az ember feje fölött, mintha bármelyik pillanatban leeshetnének. Az elbeszélések szerint a híres és bátor harcos, Benkei is hétszer meghátrállt, mielőtt át mert volna menni a szikla alatt. Neki emléket állítva nevezik ma a sziklát Benkei nana-modorinak:
A hegycsúcsra érve már kissé alábbhagyott az eső, de a levegő meglehetősen párás és ködös volt.
Kissé elcsigázottabban, mint induláskor :)
A hegytetőn aprócska szentély áll:
Az egyik hegycsúcsról közvetlen út vezet a másikra. Az egyik hegycsúcs Izanagi-no-Mikotót, azaz a férfi nemet, a másik, Izanami-no-Mikotót, azaz a női nemet szimbolizálja, ezáltal a hegy maga a harmónia és az egység megtestesítője. Nagyon sok házaspár mássza meg a hegyet és imádkozik a szentélynél abban a reményben, hogy házasságuk hosszan tartó és sikeres lesz.
Mivel lefelé induláskor megint esni kezdett kezdett az eső, a sziklák pedig sikamlóssá váltak, inkább a csúcsról induló hegyi felvonót választottuk.
A nap végére nagyon elfáradtam, meg is áztam, de egyáltalán nem bántam, mert csodás élményekben volt részem! Azt hiszem, tavasszal, a szilvafavirágzás idején is el fogok ide jönni. Azt mondják, olyankor az egész hegy lila színbe borul :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése